Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai tását. Talán ezt bizonyítja az a hasonlóság is, amely például a korai temető 19, 28, 32, 34, 37, 40. sírja, illetve a templom körüli temetőben Krecsmarik Endre által feltárt sír között kimutatható. Mindegyik sírban ugyanis S végű hajkarikák és egy-egy, közel egyidős (Salamon vagy I. László király idejéből származó, illetve a Szent László uralkodását követő évtizedekből való) érem került elő. További hasonlóság a két temető között, hogy mindkettő halomszerű kiemelkedésen foglalt eredetileg helyet, bár ez a földrajzi környezet miatt is alakulhatott így. A sírok tájolása lényegében szintén megegyezik: míg a 13. számú lelőhelyen előkerült korábbi temető sírjai közül a legáltalánosabb az ÉNy 45' - DNy 51' közé eső tájolás, a leggyakoribb pedig az ÉNy 47', addig a templom körüli temető sírjainak a tájolása leginkább ÉNy 45' - DNy 49', a legtöbb pedig Ny 48'. A feltárt sírok között a gyermekek százalékos aránya is közeli értékeket mutat: a korábbi temetőben ez hozzávetőlegesen 42,6% volt, a templom körüli temetőben pedig kb. 43,7%. Mindkét temetőben ugyanaz a kétféle sírgödöralak fordult elő: a lekerekített sarkú, téglalap alakú és a szintén lekerekített sarkú, de a láb felőli végén elkeskenyedő sírgödörforma. A templom körüli temetőben azonban az előbbi volt a jellemző. A két temető sírmélységei szintén közelítő értékeket adnak. Koporsó a korábbi temető 85 sírja közül háromban (6, 8, 9. sír) volt megfigyelhető, a templom körüli temető 31 sírja közül pedig egyben. Mindkét temetőben háton fekvő, nyújtott testhelyzetű csontvázak kerültek elő. A korábbi temetőben ugyan néhány rendellenes helyzetű csontváz is előfordult, s a későbbi temetőben természetszerűleg nagyobb számban mutatható ki az egymásra temetés, mégis a két temető sírjaiban megfigyelt csontvázak helyzete jelentős különbségeket nem mutat. Valószínűleg az sem jelenthet éles különbséget, hogy a templom körüli temető 177 Liska 1996. 177-179, 192. 61 28. sz. sírjában a jobb kéz a jobb vállhoz hajlítva került elő. Kétségtelenül különbségnek számít a két temető között az, hogy míg a korábbi temető 85 sírja közül egyikben sem találtak a csontok alatt faszénmaradványokat, addig a későbbi temetőből feltárt 31 sír közül legalább ötben került ilyen elő. A faszénmaradványok az Árpád-kori templom körüli temetők sírjaiban egyébként is általánosan előfordulnak, így ezek minden bizonnyal a magyarországi korai kereszténység előírásainak megfelelően, nyilvánvalóan papi irányítással végzett temetkezési szokásokkal magyarázhatók. A két temető különbségét jelenti természetesen az is, hogy a korábbi temető sírjainak valamivel több mint negyedében kerültek elő mellékletek, a későbbi temetőben pedig a sírmelléklet gyakorlatilag nem volt jellemző. E különbség nyilvánvalóan az egyik temető pogány kori szakaszával és az ebből eredő mellékletadási szokásokkal, illetve a másik temető egyértelmű keresztény voltával, s az ebből adódó egyszerű temetkezési szokással magyarázható. A két temető megegyező és eltérő adatai öszszességében kétségkívül azt a folyamatot tükrözik, amely az e térségben letelepedett, s a X. században is itt élt pogány magyar hitvilággal rendelkező lakosság keresztény közösséggé való átalakulását jelentette. Összességében tehát a következő megállapítások tehetők. Az Örménykút 14. sz. lelőhelyen feltárt templom a XI—XII. század fordulója táján épülhetett. Lehet, hogy már Szent László uralkodásának végén, de legkésőbb Könyves Kálmán korában. A település azonban még az Árpád-kor folyamán elnéptelenedett, így a falu is csak a XII—XIII. században létezett. A falu pusztulásának okát nem ismerjük. A XIII. századi okok között megemlíthető a mongol hadjárat és a meginduló falupusztásodási folyamat is. A faluhely környezetének régészeti feltérképezése ugyanakkor képet ad a templomhely környékének négy évszázados történelméről. Az itteni Árpád-kori lelőhelyek ugyanis együtt képviselik a pogányságról a kereszténységre való