Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
62 áttérés folyamatát. Kiemelkedő jelentősége van ebből a szempontból a 13. számú lelőhelyen előkerült pogány magyar temetőnek, hiszen az még a XII. század kezdete előtt megszűnt, használata Szent László uralkodását követően lezárult. 178 A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanakkor az e temetőtől mindössze 400—500 méterre lévő 14. számú lelőhelyen feltárt - Bercsényegyházával azonosított — falusi templom első periódusa a pogány temető felhagyása és a keresztény szokásoknak megfelelő templom körüli temetők megnyitásának folyamatára utal. A temetőváltás és temetkezési szokások váltóZílSíl ez esetben töretlen folyamatnak tűnik, s feltételezhető, hogy a X—XI. században a 13. számú lelőhelyen talált temetőt használó pogány népesség a XI. század végétől vagy a XII. század elejétől keresztény hitre térve a 14. számú lelőhelyen felépített falusi templom mellé temetkezett. Hasonló megfigyelés más, sarkadkeresztúri helyszínnel kapcsolatban is említhető. A térségre vonatkozó történeti adatok alapján az itt előkerült templomra vonatkozóan szintén valószínű, hogy felépítésére csak a Vata-féle 1046. évi lázadás leverését követően, a XI. század második felétől nyílott lehetőség. A közelben itt ezt bizonyíthatja pl. az a X—XI. századra keltezhető pogány, köznépi temető, amely Sarkadkeresztúr egy másik határrészén került elő. A feltárt templomhelytől alig 600 méterre van a Peckesi-domb is, ahol 1927-ben egy honfoglalás kori (X. századi) temető leletei szintén előkerültek már. A pogány hitvilág egyes elemeinek keresztény környezetben való továbbélésére is rendelkezünk példákkal. Az egyik legjellegzetesebb megfigyelés e téren a Csolt-monostor XII. század első harmadára keltezett harmadik építési periódusához fűződik. Az ekkor épített háromhajós, nyújtott szentélyfalas kolostortemplomhoz csatlakozó kolostor keleti szárnyán talált családi temetke178 MRT 8. 344; Liska 1996. 192-193. l7y Medgyesi 1993. 487-511. 180 Fettich 1931. 73-77. A temető zőhelyek közül az 1. sz. sírhely téglafalának déli oldalában ugyanis egy madár csontváza került elő. Ugyanitt, a temetkezéseknek helyet adó helyiség bejáratánál, mélyen a padlószint alatt különböző tojásokra is bukkantak az ásatások során. Mindkét jelenség egyértelműen a pogány építőáldozatokra vezethető vissza. 181 Valószínűleg ugyanilyen korabeli szokást kell feltételezni a hasonló sarkadkeresztúri és décsei megfigyeléssel kapcsolatban is. A sarkadkeresztúri templom körüli temető 5. sz. sírjában ugyanis a csontok között, főleg a koponya körül, a faszéndarabkákon kívül elszenesedett gabonaszemek voltak. Décsén pedig az 1. szelvény területén, a templom belsejében, egy olyan gödör került elő, amelynek kora biztosan az Árpád-korra tehető, sőt minden valószínűség szerint egyidős a templom építésével. A gödör betöltésében egy összetört, csaknem teljes, kiegészíthető cserépbogrács töredékei kerültek elő. A bogrács szájjal lefelé helyezkedett el, s alatta egy, az egyik végén laposra kalapált, a másik végén pedig Y alakú, ívesen kétfelé hajló vaslemezen kívül három T-fejű, szögletes szárú vasszeg, valamint 14 darab állatcsont volt. Az utóbbiak között Vörös István meghatározása szerint leginkább juhesontok fordulnak elő, de vannak közöttük sertés- és szarvasmarhacsontok is. 182 2. Л temető helye Az általános középkori szokásnak megfelelően a falu temetője a templom körül helyezkedett el. Az eddigi feltárások tapasztalatai alapján szigorú törvényszerűségnek látszik, hogy az Árpád-korban a templomok belsejébe még nem temetkeztek, de később már igen. Ebben talán a temető fokozatos telítődése is szerepet játszott. A templom körül elhelyezkedő temetőbe temettek minden elhunytat, a templom felépítésétől kezdve a település pusztulásáig, évszáza181 Juhász 2000. 286. 182 Szatmári 1999b.
