Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
60 rült sor, mindazonáltal a korabeli épületek, alapozások keltezési nehézségei miatt e kutatások sem hozhattak a kérdésben előrelépést. Az ásatások alkalmával a templomok körüli temetőkben feltárt sírok, s a bennük talált régészeti leletek sem nyújtottak segítséget. A keresztény vallásra való áttérés folyamatának elhúzódására utalnak viszont azok a feltárt temetők, illetve temetőrészletek, amelyek még az ún. köznépi temetők — tehát nem a templom körüli temetők - közé sorolhatók. Az itt nyugvó csontvázak mellett nem ritkán XI. század második feléből származó ezüstdénárok kerülnek elő. Ugyanakkor, bár feltételezhetjük, de minden kétséget kizáróan mégsem állíthatjuk, hogy e temetőkben még egyértelműen pogány rítus szerint temetkeztek. Igaz ugyanis, hogy ezekben az esetekben nem templom körüli temetőkről van szó, viszont valószínűleg az is bizonyos, hogy a templom hiánya nem feltétlenül járt együtt a pogánysággal. A megye XI. századi története szempontjából tehát talán a legizgalmasabb kérdés ahhoz az átmenethez kapcsolódik, amely a népesség korábbi pogány szokásai és a létrejövő állam ideológiai támaszát jelentő kereszténység átvétele között ment végbe. Nem tudjuk egyelőre, hogy e folyamat fokozatos, öntörvényű volt-e, vagy a központi irányítás erőteljes és eltökélt szándéka szerint történt. Ugyanilyen gyakorlati probléma még a történetírásban az, hogy az ún. köznépi — az általános szóhasználat alapján elsősorban pogánynak tartott — temetőket és a templom körüli temetőket vajon egymással párhuzamosan is használták-e, vagy az egyik temetkezési szokást éles időhatár mentén váltotta fel a másik. Mindkét temetkezési módra több példa van megyénkben, de a korszak tárgyi emlékeinek közismerten bizonytalan keltezési nehézségei az átmenet e fontos ellentmondását mégsem tudják egyelőre feloldani. Az Örménykút határában előkerült és feltárt köznépi, illetve Árpád-kori templom körüli temető példája azonban vélhetően jól reprezentálja az áttérés folyamatának gyakorlati meneA temető tét, vagy legalább egyik lehetőségét. Az itt feltárt 13. és 14. számú lelőhelyeken előkerült kora Árpád-kori temetkezések és a templom helyének 1—1,5 km sugarú körzetében található régészeti lelőhelyek ugyanis alkalmasak lehetnek a folyamat vizsgálatára (59. kép). Érdemes tehát öszszehasonlítani a két temető jellegzetességeit. 175 Mivel a 13. és 14. számú lelőhelyen előkerült köznépi illetve templom körüli temető leletanyaga közötti időrendi átfedések nem ismeretesek — sőt éppen időrendi egymás utáni voltuk igazolható, hiszen a pogány temető legkésőbbi leletei Salamon (1063-1064) és I. László (1077—1095) király pénzei, míg a templom melletti sírok egyikéből 1095—1161 közé, vagyis I. László és II. Géza uralkodása közé keltezhető érem került elő —, a temetőváltás minden bizonnyal hosszabb átmenet nélkül valósulhatott meg. A templom körüli temető megnyitásával tehát valószínűleg a korábbi temető használata is véget ért, s a két temető párhuzamos használata minden bizonnyal nem lehetett tartós. A temetkezési szokások megváltozásának, a vallásváltásnak a gyakorlati menete azonban ismeretlen. Ennek közvetlen oka lehetett akár egy szigorú utasítás, de az is elképzelhető, hogy Szent László király uralkodása végére az országban általánosan megérett helyzetből következően került sor a templomépítésre e faluban is. Nem tudhatjuk azt sem, hogy a köznépi temető kései sírjaiba pogány módon vagy a keresztény vallásnak megfelelően temették-e a halottakat. Lehetséges, hogy a templom felépítése idején a temetkezések már a régi temetőben is keresztény szellemben történtek, s az egyházi épület elkészülte csupán a temető áthelyezését jelentette, s nem az egész hitvilág megváltozta175 Liska 1996. 175-208; Szatmári 1998. 176 Az érem meghatározását Krecsmarik Endre kétféle módon közölte. Egy újsághír szerint az érem II. Béla királyé (1131— 1141) volt, viszont az Archaeologiai Értesítőben megjelent ismertetésben az érem korát 1095-1161 közé tette. (Szarvas és Vidéke 1911. aug. 13. 3; Krecsmarik 1911. 379.) A kétféle kormeghatározás a különbségek ellenére is megerősíti, hogy a két temető időben egymást követte.
