Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai nem egészen egyértelmű a körtemplomhoz il­lesztett másik kör alakú épületrész építészeti elgondolása is. A minden szempontot tisztázó magyarázat azonban a rendelkezésre álló ada­tok alapján egyelőre lehetetlen. Párhuzam nélküli a Gádoros mellett előke­rült kisméretű, döngölt agyagalapozású, még az Árpád-korban elpusztult falusi templom alap­rajzi megoldása is. A nyugati fallal együtt ala­pozott, hozzá merőlegesen kapcsolódó két ki­ugró alapozás funkciójának meghatározása bi­zonytalan. Az ásató szerint a település elneve­zésében kell a megfejtést keresni, vagyis esze­rint a két alapozás a templom nyugati bejáratát északról és délről védő fallal, „gádorral" azo­nosítható. Nehézséget jelent viszont a telepü­lésnek a középkori oklevelekben előforduló fa­lunévvel való azonosítása, magának a falu tör­ténetének tisztázása, illetve ez alapján az Ár­pád-kori elnevezés továbbélésének lehetősége. Egyedisége miatt az alaprajz ezen részének ma­gyarázata sem egészen bizonyos, hiszen a „gá­dor" funkcióját egyetlen más korabeli temp­lomnál sem tette semmi szükségessé. Sajnos bizonytalan maradt a kardoskúti temp­lom második építési periódusához kötött, a gá­dorosihoz hasonlóan ugyancsak a nyugati falhoz kapcsolódó, négyszögletes alapozás funkciójának meghatározása is. Mivel a nyugati falhoz kapcso­lódik, s a hajó falaival együtt alapozták mindket­tőt, felmerülhetne akár a toronyalapozás lehető­sége is, de ennek ellent mond egyrészt az, hogy egyik sem a templom tengelyében, hanem in­kább a déli fal felé tolva helyezkedik el, másrészt az, hogy a gádorosi alapozást nem zárja le a nyu­gati oldalon zárófal, harmadrészt pedig az, hogy a kardoskúti nyugati négyszögletes alapozás által határolt terület csaknem akkora, mint magának a templomhajónak a belterülete. 9, Л templomok keltetése Az egyik legnagyobb gondot az alföldi közép­kori templomok kutatása terén a keltezés jelen­ti. Oly nagyfokú ugyanis e vidéken a pusztulás, 53 hogy az utóbbi évek növekvő mennyiségű ása­tása ellenére sem rendelkezünk még mindig ele­gendő információval ahhoz, hogy egy-egy épü­let esetében pontos időmeghatározással lehes­sen próbálkozni. A keltezéshez ezért elengedhetetlen a komp­lex módszer alkalmazása: együtt kell vizsgálat alá venni a régészeti terepbejárások, vagyis a topog­ráfiai munkák alatt és az ásatáson tett megfigye­léseket, az ezeken előkerült leleteket, valamint a templom épületére és a templom körüli temető­re vonatkozó megismert részleteket, a település­re vonatkozó fennmaradt történeti adatokat. A történeti adatoknál döntő fontossága van a térség általános eseménytörténetének és a me­gye birtoklástörténetének. A régióban ugyanis lényegében csak a XI. század utolsó harmadától — Vata 1046. évi és Vata fia János 1061. évi meg­mozdulását követően — terjedhetett el teljes mér­tékben, akadály nélkül a kereszténység. Erre az utalhat, hogy 1072-ben Géza herceg egy bizo­nyos Vatát a bihari püspökkel együtt küldött kö­vetségbe a királyhoz, másrészt az 1113-ban emlí­tett Vata is a király hű embere volt. Harmadrészt éppen ebben az időben, I. László uralkodása alatt kaptak nagyobb szerepet az esperességek, s ezeken keresztül alakulhattak ki a falvakban az egyes plébániák. így jöhettek létre tehát a falusi templomok felépítésének közvetlen feltételei. A területi és korbeli közelség valóban na­gyon valószínűvé teszi, hogy az 1072-ben emlí­tett Vata rokonságban állt a korábban emlege­tett békési Vatákkal, 157 s ennek alapján az is fel­tételezhető, hogy 1061-1072 között a Vata nemzetség végleg a király pártjára állt, áttért a keresztény hit támogatására, s annak a régióban fő terjesztője lett. Csak így tarthatta meg a nem­zetség e területen birtokait és hatalmát. Jó bizo­nyíték erre a Vata személynevet kedvelő békési Csolt-nemzetség két korai építésű Békés megyei monostora, a vésztő-mágori és a gerlai is. 158 Biz­tosan nem lehet véletlen, hogy az egyik monos­157 Györffy 1987. 494. ™ Juhász 1992. 98-99; Jankovich 1991. 180-190.

Next

/
Thumbnails
Contents