Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
52 jójának délkeleti sarkában, általa ugyancsak szószékhez tartozónak meghatározott alapozást talált. Ez alatt sír is előkerült, melyet Mátyás király pénze keltezett. A szószék kora tehát a XV. század második felére vagy a XVI. századra tehető. Ez egybevág a hidasi templom hajójában feltételezett szószék korával, hiszen a templomhajóban csak a késő középkor folyamán temetkeztek, a sírok viszont szabadon hagyták a szószék helyének feltételezett területet. Különlegesnek számítanak az egyes épületek átalakításával kapcsolatos egyedi építészeti megoldások, ismertetőjegyek. Sekrestye mindössze a kaszaperi templom épülete mellett került elő, a hajó déli oldalon való kibővítésére pedig csak Szénásegyháza szolgáltat példát. Szokatlan és egyedi az a megoldás is, amelyet Fövenyesen alkalmaztak: a korábbi templomot teljesen felszámolták, elbontották, s helyén egészen új épületet emeltek. (A régi épület egyetlen kicsiny részét sem használták fel az új épület szerkezetében.) Ez nem hasonlítható össze a kardoskúti építési periódusokkal, hiszen ott az új épület sem lett sokkal nagyobb a korábbinál, szükségességét így valószínűleg az első templom megsérülése indokolta. A fövenyesi átépítés oka ezzel szemben minden bizonnyal az volt, hogy a falu kinőtte már a korai kicsiny rotundát, esetleg annak formai megoldása is elavultnak számított vagy szegényes lehetett a gótika korában. Az alföldi falvakba beköszönő gótika azonban sokat veszített már eredeti építészeti stílusából, s a helyi befogadók értelmezése és akarata sajátos, különleges ízt, illetve megjelenési formát adott egy-egy jellemző elemének. Nem magyarázható ugyanis mással — hacsak nem a meggyengült épület megtámasztásával — Kaszaper, Csorvás és Szénásegyház templománál a támpillérek aszimmetrikus elhelyezkedése, sőt a régi épületek melletti alkalmazása sem. Különlegesnek számít egy-egy olyan lelet is, amely közvetlenül az épületekhez, az épületek funkciójához vagy részéhez köthető, még akkor is, ha előkerülése az adott helyen magyarázatra szorul. Pontos analógiák nélkül nehéz ugyanis A templom megmagyarázni például a Kamut 120. sz. lelőhelyen talált malomkő szerepét az itt feltárt templom szentélyében, vagy azt, hogy a helyenként előkerülő harangtöredékek alapján feltételezhető harangokat a minden esetben torony nélkül előkerülő falusi templomokban vagy templomok mellett hol és hogyan helyezték el (pl. Kamut 120. lelőhely, Kétsopron, Peterd). Egyelőre teljesen ismeretlen, analógiák nélküli, unikális építészeti elemekre több példa van, s nem csak olyanokra, amelyek különlegesek ugyan, de a középkori egyházi építészet általános szabályaiba, szokásaiba mégis könnyen beilleszthetők. Legkülönösebb Bercsényegyháza Árpád-kori templomának II. építési periódusa, pontosabban a tervezett átépítést követően elképzelt térszerkezete: két egymás mellett elhelyezkedő, egymással szimmetrikus templomhajó, mindegyikhez önállóan tartozó szentély, a két hajó között pedig egyetlen közös fal vagy egybenyitott tér. E térkialakítással teljesen megegyező példa sem a közelben, sem a távoli területeken nem ismert, s hasonló építészeti megoldás is csak távolról említhető. Ugyanez a helyzet a Sarkadkeresztúron talált Árpád-kori templom északi, nyugati és déli fala alapozási árkának kialakításával is. A karzat elhelyezkedése indokolta ugyanis valószínűleg falpillérek beépítését a főfalakba, s ezeknek a falpilléreknek már az alapozási árokban megjelölték helyüket, egy-egy teljesen szabályos közönként elhelyezkedő, kiszélesedő ponton. Megemlíthetjük teljesen egyediként a fövenyesi körtemplom alaprajzát is. A Kárpát-medencében illetve Európában nagyon sok helyen előforduló, egyszerű alaprajzú, mégis számtalan változatban megjelenő rotundák között ugyanis egy sincs olyan, mint a fövenyesi. Ennek külső oldalán ugyanis a hajó és a szentély a hosszházas templomokra emlékeztető beugró vállal kapcsolódik egymáshoz, nem pedig lemetszett körívek mentén. Ehhez viszonyítva nem számottevő különlegessége e rotundának, hogy a szentélyének alapfala feltűnően keskenyebb a hajó alapozásánál. Sajátságos, és magyarázat nélkül