Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

44 belsejét rendszeresen használták temetkezések céljára is. Bizonytalanság van abban a tekintetben is, hogy a templomhajó nagysága hogyan lehetett arányban a település lakosságának számával. Az összefüggés önmagában több mint bizonyos, viszont a részleteket tekintve több kérdés még válaszra vár. Ilyen kérdés például az, hogy a lakosság mely része, milyen módon, milyen rendszerességgel tartózkodott a templomban, vagy az is, hogy miként egyeztették össze a templomban való temetkezést (korábbi és újabb sírhantok, föld ülepedése) a templomtér egyéb használatával. Ez a probléma fentebb, a templomok méretével összefüggésben is fölmerült már. A középkori templomok hajójának két fajtája, kör alakú vagy négyszögletes változata ismert. A tájolással kapcsolatban arról is volt már szó, hogy a szentély mindig a keleti oldalon helyezkedett el, a templom hajója tehát a nyugati oldalra esett. A Békés megyei hiteles ásatások során dokumentált, vagy a ma is álló középkori egyházak alaprajzi elrendezése bizonyítja emellett, hogy a templomhajó formája — a fövenyesi rotunda kivételével — kivétel nélkül, minden esetben téglalap alakú, tehát kelet—nyugati irányban hosszúkás volt. A korábbi közlésú, ezzel ellentétes tájolás és ettől eltérő alaprajz így bizonyosan téves megfigyelésre utal, s mindenképpen ellenőrzésre szorul. Bizonyosan téves vagy részmegfigyelés, illetve pontatlanság eredménye lehet pl. a gellértegyházi, a pusztaföldvári vagy a szőlő si alaprajz. A korábbi megfigyelések pontatlanságai az utóbbi évek korszerűbb ásatási módszereivel folytatott hitelesítő, ellenőrző ásatások alkalmával szinte kivétel nélkül bizonyítást nyertek (Fövenyes, Kardoskút, Szentbenedek). Igen szokatlan alaprajzi formát jelent - bár végső soron nem elképzelhetetlen — az a variáció is, amelynél a templomhajó és a szentély falát ugyanazon falsík képezi, tehát a szentély és a hajó azonos szélességű, vagyis ahol a szentély fala nincs fél vagy egy teljes falszélességgel belA templom jebb a hajó hosszanti falainál. A szentély és a hajó találkozásánál itt nincs a hajónak beugró falszakasza, s diadalívhez tartozó pilléralapozás sem található (Békéssámson, Csabacsüd II. periódus, Kovácsháza I. periódus, Vizesmonostor I—II. periódus). Tekintve, hogy ezek egyrészt régi, még a XX. század közepe előtti, másrészt nem szakember által végzett, illetve ugyanazon ásatóval jelzett ásatások, a hitelesítő vagy ellenőrző feltárás igénye ezekkel kapcsolatban ugyancsak jogosan vethető fel. Ezt megerősíti e néhány templomnak az összeshez mért elenyésző aránya is. Talán különösnek mondható, hogy a vizsgált 33 középkori falusi templom alaprajza között mindössze egy rotunda alaprajza található, a többi templom mindegyike hosszházas volt. Ezen az arányon is csak kicsiny mértékben javít az, ha az egy ismerthez még hozzászámítjuk a közöletlen, szintén rotundának leírt battonyai templomot, vagy figyelembe vesszük a középkori oklevelek szövegében felbukkanó, s Békéscsabától délnyugatra lokalizált Kerekegyháza falu sal ugyan még nem hitelesített, de nevéből ítélve szintén kör alakú — templomát is. Egyelőre nincs arra válasz, hogy egy adott településen mi határozta meg egy-egy templom- vagy templomhajó formáját. A templomhajó vizsgálatához tartoznak a korai templomok későbbi bővítésekor bekövetkezett, a templomhajót érintő változások is, de ezeket az egész épület átalakításának összefüggései miatt az átépítésekkel kapcsolatos fejezetben érdemes áttekinteni. Külön kell viszont szólni a hidasi templom hajójáról, mert eddig ugyancsak kevéssé érintett, sőt meglehetősen tisztázatlan kérdéskört érint. A templom feltárásakor nagyrészt a megszokott jelenségekkel találkoztunk, közöttük azzal, hogy a késő középkor idején a templom belsejében is temetkeztek. A rövid ásatás során a templom belsejében 47 sír került elő, pedig a hajó északnyugati és délnyugati sarkát, valamint déli szélének jelentős részét fel sem tártuk. Az