Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai Faragott kövek és/vagy idomtéglák jutottak a múzeumba a családi monostorok feltárásából, illetve a csorvási, dobozi, fövenyesi, gyulai, kamuti, kardoskúti, kétsoproni, megyeri, nagyszénási, sarkadkeresztúri, szentbenedeki falusi templomok ásatásaiból. Terazzopadló darabjaira bukkantak Dobozon, és vörösmárvány oszlopot találtak Fecskésen. Mindezek azonban bizonyára csak halvány jelei az egykori templomok külső és belső megjelenésének. 5. Л szentély és a diadalív Az Árpád-kori egyhajós, falusi egyházaknál általánosan előforduló három fő alaprajzi forma, a félköríves illetve a négyszögletes szentélyzáródású, valamint a körtemplomok csoportja mindig különálló kutatási témát jelentett, a négyszögletes és félköríves szentélytípus vizsgálata viszont leginkább párhuzamosan történt. Méri István kardoskúti ásatása bizonyította be például, hogy a félköríves alaprajzi típus nem feltétlenül előzi meg időben a szögletes szentélyzáródású templomokat, hiszen a Kardoskút Hatablaki kápolna nevű lelőhelyen feltárt Árpád-kori templom első építési periódusa volt az egyenes szentélyű, s később ezt alakították át félkörívesre. Külön kutatási irányt képviselt a patkóíves szentélyforma, hiszen ennek sajátos alaprajzi variációi jellegzetes csoportban különülnek el a többi szentélytípustól. A fenti, még az Árpád-korra jellemző szentélyformákkal kapcsolatban tehát kérdésként merült fel az egyes típusok időben és térben való elterjedése is. Egyértelműbb ezek mellett az általában támpillérekkel is megerősített, poligonális, gótikus szentélyforma megítélése, legalábbis az Árpád-kornál későbbi keltezését tekintve mindenképpen. A legáltalánosabbnak számító egyenes, más szóval négyszögletes illetve a félköríves típus mellett a körtemplomok megítélése is egyszerűbb volt, mint a patkóíves szentélytípusé. Ez utóbbival kapcsolatban azért is érdemes kitekintést tenni a magyarországi patkóíves szenté39 lyű templomok kutatása terén, mivel a korábbi elszórt adatok mellett az utóbbi években Békés megyében is több patkóíves szentélyű falusi templom került napvilágra. Elsőnek Gerevich Tibor foglalkozott e templomtípussal. A nyitrai, podolini és a nádasdi templom alapján ezt jellegzetesen későromán, XIII. századi alaprajzi formának tartotta.

140 Húsz évvel később Nagy Emese a középkori Gercse falu templomát — a falu 1212-ből származó első említése és részben a nádasdival való hasonlósága miatt — szintén a XIII. századra keltezte, s ezzel Gerevich Tibor felfogását támasztotta alá a típus XIII. századi megjelenéséről.

1

'

1

' A patkóíves templomok sorában ő említette meg először a herencsényi mellett a gyula-szentbenedeki templomot. Építési idejüknek egyaránt a XIII. századot fogadta el. A Scherer-közölte alaprajzból ítélve a szentbenedekivel kapcsolatban megjegyezte azonban, hogy mivel ott nem szabályos patkóalakról van szó, ezért szorosan véve nem sorolható ebbe az alaprajzi típusba.

142 A patkóíves templomok keltezése és elterjedése kérdésében Valter Hona ácsi templomfeltárásának publikálása jelentett előrelépést.

143 Gyűjtése során ugyanis jó néhány patkóíves falusi templomot talált a Felvidék nyugati részén, a Vág és a Nyitra völgyében, s ezek segítségével kimutatta, hogy e templomtípusnak egy korábbi, XII. századi csoportjával is számolni kell ezen a vidéken. Az ácsi templom I. periódusát is ide sorolta. A kutatás akkori helyzete alapján úgy tűnt, hogy a patkós szentélytípus főként Észak-Magyarországon fordul elő, mintha a legkorábban itt terjedt volna el. Nem kerülte el azonban figyelmét, hogy az Alföld délkeleti végében, Gyula és Orosháza környékén, ugyancsak előfordul ez a típus, s itt a gellértegyházi és a szentbenedeki templomra utalt.

145 140 Gerevich 1938.31. 141 Nagy 1958. 549, 554, 557, 559. 142 Nagy 1958. 559. •« Valter 1963. 282-289. 144 Valter 1963.286-288. 145 Valter 1963. 287.