Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

40 A kutatástörténetben újabb állomásnak Hor­váth Ferenc csengelei ásatásának feldolgozását tekinthetjük. A szerző korábbi vélemények egyes részeit vitatva, másrészt újabb — s első­sorban dél-alföldi — ásatási eredményekre hi­vatkozva a típus megjelenését már a XI. száza­dig vezette vissza, sőt feltételezte egy egészen korai, XI-XII. századi dél-alföldi csoport meg­létét is (Pusztaszer, Szőreg, Gellértegyháza). A típus elterjedésének irányát Valter Ilona el­képzelésével éppen ellentétesen határozta meg. Szerinte csak a legkésőbbi területi előfordulása esik a Felvidékre, s úgy vélte, hogy a legkoráb­bi patkóíves alaprajzi megoldások eredetét ­a tarnaszentmáriai ill. a Gellértegyházán és a Bérettyóúj falu-Andaházán feltárt templomok alapján — valószínűleg bizánci területen kell ke­resnünk. A patkóíves típussal kapcsolatban ugyan­csak a korai felbukkanás véleményére jutott ké­sőbb Parádi Nándor is; szerinte a patkóíves szentély a XI. század közepén a körtemplo­moknál szintén előfordul. Pálóczi-Horváth András az 1984-ben meg­jelent tanulmányában az eddigi eredményeket tovább bővítve elsősorban az elterjedést érintő kérdésekkel foglalkozott. 150 Elfogadta a patkó­íves szentélyű alaprajzi típus korai, XI. századi megjelenését, de felhívta a figyelmet arra, hogy egyelőre a megnövekedett számú patkóíves templom ismerete sem elegendő az elterjedési folyamat rekonstruálásához. Időközben Valter Ilona is elfogadta a patkó­íves szentélyű templomok XI-XII. századi cso­portjának elkülönítését az Alföld déli részén, viszont a felvetődött esetleges bizánci eredet szerinte erősen megkérdőjelezhető. '" 146 Horváth 1978. 91-126. 147 Horváth 1978. 119-120. 148 Horváth 1978. 120, 89. j. 149 HoU-Parádi 1982. 20-22. 15(1 Pálóczi-Horváth 1984. 109-135. 151 Pálóczi-Horváth 1984. 127, 11. j. 152 Valter 1985a. 330. A templom A Békés megyei patkóíves szentélyű temp­lomok számának emelkedése is egyértelműen azt bizonyítja, hogy e szentélyforma korántsem számított olyan ritkaságnak, mint amennyire azt korábban feltételezték. Nemcsak az jelen­tett azonban meglepetést az ismert részadatok szintézisekor, hogy a patkóíves típus száma ko­rántsem képvisel építészeti ritkaságot, hanem az is, hogy a korábban egymással versengő négy­szögletes és félköríves formák mennyiségi kü­lönbsége az Alföldnek ezen a vidékén mennyi­re eltér egymástól. Nem számítva ugyanis a nemzetségi monostorokat és a gyulai várkápol­nát, az ismert falusi templomok szentélyformá­jának típusonkénti megoszlását vizsgálva 33 templom 39 építési periódusa között 21 félkör­íveset, s mindössze 8 négyszögletest találunk. Ide tartozik még egy kívül és belül egyaránt patkóíves, egy sokszögzáródású és két ismeret­len alakú mellett hat olyan is, amelynél a szen­tély kívül félköríves, de belül patkós. A döntő többségben lévő félköríves szen­télyforma tehát eddig az előkerült templomok több mint felénél fordult elő az Alföldnek eb­ben a régiójában, s ettől jelentősen kevesebb számban találhatók négyszögletes illetve patkó­íves templomok. Az utóbbiak viszont szinte azonos arányban (8 illetve 7 esetben) képvisel­tetik magukat. Az Árpád-kort követő idők gó­tikus megjelenési formájára — a sokszög záró­dású — típusra mindössze egyetlen példát em­líthetünk. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a félköríves és az egyenes szentélytípus nem azonos arány­ban fordul elő, másrészt a patkóíves forma az eddigi elképzelésekhez viszonyítva sokkal álta­lánosabb lehetett, harmadrészt pedig a patkóíves és a négyszögletes típus a jelek szerint közel azonos nagyságrendet képviselt az elterjedési térképen. Az egyes szentély formákon, azok változatain illetve az érintett településeken vé­gigtekintve úgy tűnik, hogy területi elkülönülés a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem mutatható ki: mindegyik forma megtalálható a vizsgált terület teljes egészén, s az egyes típu­sok előbukkanására bárhol lehet számítani.

Next

/
Thumbnails
Contents