Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

A templom /. Л templom és közössége Tekintve, hogy a témakör vizsgálati területe szempontjából a középkori egyházak vonatkozásában elsősorban a falusi templomok jöhetnek számításba, az alábbiakban eltekinthetünk a megyében létezett négy nemzetségi monostor (Vésztő, Gerla, Gyula, Biharugra) és a két szerzetesi rendház (Gerla, Gyula) részletezésétől. A kápolnáknak nagyobb jelentőségük lenne, azonban ezekről igen kevés adat maradt fenn. Jószerével csak a gyulai várkápolnát ismerjük. Az alábbiakban tehát csupán a nagy mennyiséget képviselő falusi plébániatemplomokkal érdemes részletesebben foglalkozni, a nemzetségi monostorokat, szerzetesi rendházakat illetve kisebb kápolnákat pedig elegendő az összegzésben sorra venni. Az első falusi templomok építésével kapcsolatban mindjárt fölvetődik az a kérdés, hogy a régészeti terepbejárások alkalmával és a régészeti topográfia módszereivel felkutatott egyes - a felszíni leletanyag alapján kizárólag Árpádkorinak meghatározható — régészeti lelőhelyek hogyan viszonyulnak azokhoz a lelőhelyekhez, amelyeken megtalálhatók ezen korai, első templomok és temetőik is. Ez fordítva ugyanígy fönnáll: a korai templomos lelőhelyek hogyan viszonyulnak azokhoz, amelyeken nem kerültek elő templomra vagy temetőre utaló jelenségek. Lehetséges ugyanis, hogy a terepen meglehetősen sürún, egymáshoz közel elhelyezkedő, kis kiterjedésű Árpád-kori lelőhelyek közül nem egy kortárs volt, vagy esetleg a korai idők állandó területváltó életmódjának eredményeként rövid időhatárok között jött létre. (Az egyes lelőhelyeken összegyűjtött leletanyagokban mai ismereteink szerint időbeli eltérés nem mutatható ki, összességükben teljesen egyformának látszanak.) Az átlagos méretű és megjelenésű lelőhelyeken előforduló egyházi épületek és cintermek ugyanakkor — mint amilyen pl. a két kamud is — talán egy olyan időszakban jöttek létre, amikor éppen e templomok voltak arra hivatottak, hogy a mozgásban lévő településeket megkössék, vagy legalábbis egyházi s ezzel többek között keresztény temetkezési vonzáskörzeteket alakítsanak ki. Mai tudásunk alapján e két lehetőség egyike sem zárható ki, de szinte bizonyos, hogy az igazság sokkal összetettebb formájával kell számolnunk. Azt vitatni azonban aligha lehet, hogy egy-egy templomnak mindig megvolt az egymás mellett kisebb-nagyobb távolságokban sorakozó falvak között a maga vonzáskörzete, hiszen a falumag, s elsősorban az annak területén felépített templom a környékben élő lakóközösségek mindennapi szokásainak alakításában kétségtelenül meghatározó szerepet tölthetett be. A települések és templomok Árpád-koron belüli viszonyának — így pl. az egyes templomok vonzáskörzetének — megrajzolása, elsősorban pedig számának megállapítása terén kulcsfontosságú kérdés a faluközösségek terepen való körülhatárolhatósága. A régészeti topográfia tapasztalatai szerint az egykori települések területe napjainkban szinte minden esetben több régészeti lelőhelyből rekonstruálható. A falvak lelőhelyekhez kötése könnyebb feladat a késő középkor idősza-