Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
24 kát illetően, viszont a lelőhelyek nagyobb száma és szórtsága miatt ez sokkal nehezebb, s nem is minden esetben lehetséges az Árpád-koron belül. Ennek megfelelően az Árpád-korban elpusztult települések templomainak az egyes lelőhelyeken elfoglalt helye is igen változatos képet mutathat. A templomos lelőhelyeknek azonban nagyságuk szerint mégis leginkább olyan három fő, de egyáltalán nem mereven elkülöníthető típusuk lehet, amelyek társaságában eltérő formában jelenhetnek meg a korabeli faluközösségek egészét képező egyéb lelőhelyek is. Az egyik, hogy közepes nagyságú, a többihez képest mindenképpen átlagosnak tekinthető lelőhelyen fordul elő templom. Erre adnak a topográfiai kötetek vidékünkön legtöbb példát. Ennek magyarázata kétségkívül az lehet, hogy az egykori falvak leginkább egymáshoz hasonló kiterjedésű, közepes nagyságú lelőhelyekből tevődtek össze. Nem ismeretlen másrészt az a jelenség sem az Árpád-kori településeknél, hogy van egy központi, jelentősebb kiterjedésű, kisebb területű szállásokkal körülvett falumag, ahol leggyakrabban a templom is megtalálható. Találkozunk továbbá olyan esetekkel is, hogy a nagy térségben szétszórt, fölöttébb kis területű, csaknem szállás jellegű lelőhelyek egyikén építettek templomot, mintegy elhatározva azt, hogy ott segítik elő a falumag, s az egyházi vonzáskörzet központjának kialakítását. E változatokból is látszik, hogy az Árpádkori faluközösségeknek a mai lelőhely-csoportosulásokkal történő meghatározása nem könynyű feladat, s a lelőhelyek nagysága is csak hozzávetőlegesen értékelhetők abból a szempontból, hogy azokon előfordulhatnak-e templomhelyek vagy nem. Az első templomok felépítésének helyéül kiszemelt lelőhelyek nagysága 7 « PL MRT 8. 1/18, 3/6, 3/88, 4/245, 6/42, 7/3, 7/14. lelőhely. 74 Pl. MRT 8. 2/1, 3/1, 3/74. lelőhely; Jankovich 1985. 285287;Jankovich 1991. 168. 80 Erre a legjohb példát a Gyula 258. sz. lelőhelyen találtuk meg. E kategóriába tartozik a Kamut 27. lelőhely is. MRT 10. 466469. (6/27. lelőhely); MRT TV/4. Gyula 258. lelőhely. A templom sem adhat útmutatást arra vonatkozóan, hogy annak kiterjedése mekkora volt a templom felépítésekor, mert az felépülhetett egy korábban nagyobb kiterjedést elért lelőhelyen, viszont egy kicsin is, amely csak azután lett nagyobbá. A terepjárásokon csak a lelőhelyek végső kiterjedését lehet meghatározni az Árpád-kor időszakán belül. így természetszerűleg az adott lelőhely nagysága sem lehet támpont a templom keltezésekor. Az általános törvényszerűségek legfeljebb azt az ugyancsak általános, de korántsem általánosítható következtetést engedhetik meg, hogy minél kisebb területű a templomos lelőhely, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a templom is rövidebb életű lehetett. A falvak és a templomok viszonyában a fenti nehézségek ellenére mégis érdemes mindig az egymáshoz közeli lelőhelyek csoportosulásait vizsgálni, mert azok nemcsak a korabeli településszerkezet megismerésében segíthetnek, hanem az Árpád-kori falusi templomok vonzáskörzetének kialakulása szempontjából is hozhatnak eredményeket. A Kamut határában föltérképezett Árpádkori lelőhelyek esetében például meglehetősen jól kirajzolódtak ilyen lelőhely-csoportosulások. 81 Az itt körvonalazott öt koncentráción belül a lelőhelyek száma ugyan nagyobb eltérést mutat, de az általuk elfoglalt területek között kétségkívül olyan üres sávok helyezkednek el, amelyeket egyébként a geográfiai viszonyokkal nem lehet indokolni. Az egyes csoportosulások területe és a közöttük meglévő üres térségek is hasonló nagyságúak, s így a határban arányos elhelyezkedésűek. Nem lehet véletlen az sem, hogy az öt csoportosulás közül négynek a területén egy-egy templomhelyet is ismerünk. Minden bizonnyal volt az ötödik területén is, de annak helyét még nem találtuk meg. Léteznek tehát olyan adatok, amelyek az Árpád-kori, egykor önálló egyházi vonzáskörzettel, s valószínűleg művelési határokkal is rendelkező faluközösségekre utalnak. A kamuti le81 Szatmári 1994-1995. 51, 12. kép.
