Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

18 A Mátyás király halálát követő két és fél évtized azután vidékünkön az addigi fejlődés megtorpanását hozta, majd a mohácsi csatavesztés következtében és az Oszmán Birodalom fokozatos terjeszkedése folytán térségünkben is egyre számottevőbb veszélyt jelentő török előrenyomulás és fenyegetettség nyomán a hanyatlás is megindult. Gyula várának 1552-ben történt véghellyé válása, majd 1566. évi török bevétele, s a táj török fennhatóság alá kerülése az idegen elnyomást állandósította. Az Árpád-kori sűrű településhálózathoz viszonyítva ugyanis a késő középkorra a falvak száma erősen megfogyatkozott. Ezt a változást vidékünkön a Békés megyei régészeti topográfia terepbejárásai során tett megfigyelések tükrözik a legjobban: míg az Árpád-kori lelőhelyek egy-egy területen szinte mindenütt előfordulnak, addig a késő középkorban is lakott területek már csak jóval kevesebb helyen. Az Árpád-kori lelőhelyekre nagy számuk mellett a területi szétszórtság és nagyságbeli változatosság volt a jellemző. Ekkor a kicsi, szállásszerű megtelepedésre utaló lelőhelyek, az ennél valamivel nagyobb, illetve az igen nagy, falura emlékeztető kiterjedésű telepek egyaránt előfordultak. Az utóbbi két kategóriába tartozók területén gyakorta templomhelyre utaló jelenséggel is találkozhatunk. XIV-XVI. századi lelőhelyeink között ugyanakkor már csak nagy kiterjedésű, határozottan falu nagyságú és falu jellegű települések helyeit azonosíthatjuk. Szinte kivétel nélkül mindegyikben megtalálható a templom helye is. A késő középkori faluhelyek mellett a határban ezekkel egyidős tanyahelyekre utaló foltok, egészen kis kiterjedésű lelőhelyek szintén előfordulnak - nem nagy számban. Ezek megléte azonban semmiképpen sem hasonlítható a korábbi időszak szállás jellegű lelőhelyeihez — sem eredetüket, sem funkciójukat tekintve —, hanem sokkal inkább az újkori tanyás életmód első jeleinek foghatók fel. Tanulságos az Árpád-kori (X-XIII. századi) és a késő középkori (XIV-XVI. századi) települések, régészeti lelőhelyek fekvését összevetAz élettér ni a korabeli földrajzi és vízrajzi viszonyok alapján is. Békés megye mai területére elmondható, hogy az itt föltérképezett, korábbi időszakra keltezhető régészeti lelőhelyek (települési helyek) még sokkal több olyan jellemző tulajdonsággal, ismertetőjeggyel rendelkeznek, amelyek közvetlenül a természeti viszonyokból adódtak. Ilyen jellemzőjük ezeknek például, hogy a lelőhelyek nagy száma szinte arányosan tükrözi a lelőhelyek használatának rövid idejét. Minél több ugyanis egy-egy területen a lelőhely, annál rövidebb az egyes lelőhelyekre jutó élettartam. Ez önmagában jelenti egy-egy települési helynek a természettől, a földrajzi környezettől való függését, még akkor is, ha a telepek elhagyásában, költözésében a népesség életmódjának, pl. a talajváltó gazdálkodásnak szintén szerepe van. Az Árpád-kori lelőhelyek szétszórt, látszólag teljesen rendszertelen volta ugyanezt, a természethez, a közvetlen földrajzi környezethez való folytonos alkalmazkodást tükrözi. Más a helyzet a XIV-XVI. században. Az ekkor létezett falvak egyrészt szinte kivétel nélkül Árpád-kori eredetűek, másrészt kontinuitásuk is egyértelmű, általában egészen a XVI— XVII. század fordulójáig, sőt - a mai települések tekintetében — legtöbbször egészen napjainkig. Helyük tehát évszázadokon keresztül változatlan maradt, vagyis lakosai életterét a közvetlen természeti környezet már kevésbé veszélyeztette, annak veszélyeitől a falu lakosai már jobban függetleníteni tudták magukat. Ehhez természetesen arra volt szükség, hogy a falu földrajzi környezete a település több száz éves története során mindig megfeleljen a gazdasági fejlődés követelményének. A késő középkort megért falvak tehát mozdulatlanságukban is életképesek tudtak maradni fennállásuk egész időszakában. Ezért van az, hogy a késő középkori faluhelyeket szemügyre véve mindjárt szembeötlő egy-egy kisebb területi egységen belül az egymáshoz való arányos távolságuk, másrészt pedig mindegyikük esetében a saját természeti mikrokörnyezetben való elhelyezkedésük. Az előbbi szabályos, rendszerezett településháló-