Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
128 Jánosegyháza. 1415: Janoseghaza, 1479, 1481: Janushaza, 1483, 1487, 1497, 1508, 1553: Janoshaza. 615 Egyházára első említéséből következtethetünk. Helye az országhatár innenső oldalára eshet, a Kétegyháza és Lőkösháza közötti Jánosháza-puszta neve erre utal. 616 Káka. 1326: Kakazeg, 1457: Kakazeg, 1461: Kaka, 1470: Kakazeg, 1512: Kaaka, 1533, 1540: Каака, 1552. 617 1552-ben papja 3 forinttal adós maradt. 1675-ben Pápai Mihály Káka-Szentmiklóson volt református pap. 1733-ban templomának helye még látszott. A falu területét Szarvas határában sikerült azonosítani, de a templom helyét nem lehetett egyértelműen megállapítani. Feltételesen a Szarvas 112. sz. lelőhelyhez köthető, ahol talán 1911-ben Krecsmarik Endre egy épület — valószínűleg templom - alapozását tárta fel, körülötte pedig csontvázakat. Lehetséges viszont az is, hogy Krecsmarik E. ásatása a Szarvas 190. lelőhelyen volt. Kamut. 1295: Kamawlth/Kamaulther, 1393: Kamuth, 1419: Kamuth, 1517: Nagkamut, 1552,1561: Nagy-Kamuth, 1652,1675. 620 A középkor folyamán két Kamut létezett, Kis- és Nagykamut, de templomra utaló adat csak az utóbbival kapcsolatban fordul elő. 1517-ben ugyanis Nagykamut Szent Margit tiszteletére szentelt egyházát említették. 1652-ben Szamosbecsi János, 1675-ben Váraljai György volt a falu papja, de 1731-ben már csak a templom maradványait lehetett látni. Azt állították, hogy 1704-ben pusztult б ' 5 ВО II. 31; Avmt I. 233; Cs I. 733; GyO 24, 214-215. 616 Avmt I. 233. 617 ВО I. 67-71, 114-115, 153-157; Bvmt II. 174-175; MRT 8. 468; Györffy 1987. 508. ™ Bvmt II. 175; MRT 8. 468; BO I. 281. 619 MRT 8. 446, 468. (8/112, 8/190. lelőhely) 620 Bvmt П. 190-191, 233-235, III. 260; Csvmt I. 296, 449; Csl. 652; Györffy 1987. 508. Kataszter el. " A falu valószínűleg a Murony 2. sz. lelőhellyel azonos, ahol a kiszántott téglák és embercsontdarabok alapján középkori templom helyét is meg lehetett állapítani. A lelőhelyen gyűjtött leletanyag az Árpád-kortól a késő középkor végéig folyamatos lakottságról tanúskodik. 622 Kamut 27. lelőhely, Kamut-dűlő, Molnártanya. A határ ezen részén, egy lefolyástalan mélyedés keleti oldalán, kisebb kiemelkedés északi végében egy Árpád-kori templom helyét jelzik a kiszántott tégladarabok és embercsontok. A település még az Árpádkor folyamán elnéptelenedett. Az egyhajós, kívül félkör-, belül patkóíves szentélyű, döngölt földdel alapozott templom alapozását 1991 őszén tártuk fel. Hossza 12,7 m, szélessége adagosán 8,5 m volt, DNy 5 Г - ÉK 19' tájolása szerint pedig a szentély З'-sal tért el a keleti iránytól észak felé. Alapfalainak szélessége 1,5—1,85 m között változott. A nyugati fal belső oldalán a két hosszanti alapfalat összekötő karzattartó alapozás is előkerült, amely a falakétól eltérő módon tégladarabok és döngölt földrétegek váltakozásával készült (19. kép). A templom körüli temető 18 sírja szintén előkerült az ásatás alkalmával. Néhány sírban a koponya körül téglákat helyeztek el a temetéskor, de egy téglasír helyét is azonosítottuk. Két sírban egy-egy XII. századi érem, egy harmadikban pedig több üvegpaszta gyöngy illetve egy nyitott végű bronzkarika volt. 623 Kamut 120. lelőhely, II. Egyenes-dűlő, Szekeres-tanya. A Kondoros-völgy ÉK-i partján, kicsiny területen, Árpád-kori település helye található, amely a késő középkor időszakát nem érte meg. Területén 1990-ben 621 BO I. 128; Bvmt II. 234; BO I. 280; Bvmt II. 235; Csvmt I. 449. 622 MRT 10. 616-619. (10/2. lelőhely) 623 MRT 10. 466-469. (6/27. lelőhely); Szatmári 1994-1995. 42-49.
