Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
126 nak nem is lehetett temploma, mert Kis- és Nagyharsány ugyanazon falunak (Harsánynak) volt két különböző része. 595 Halvány nyomok azonban arra utalnak, hogy Nagyharsányban is lehetett a középkorban templom. Ennek jele, hogy a mai Körösnagyharsány a régi Nagyharsány helyén éledt újjá, s a belterületen a beépítettség ellenére is lehet középkori edénytöredékeket gyűjteni. A település a török időkben mindvégig nagy népességű volt, nem valószínű tehát, hogy évszázadokon át a nagyharsányiak ingáztak télen-nyáron a Körös túlsó oldalán lévő Kisharsány templomához misére, temetésre egyaránt. Az adat, mely szerint 1677. november 21-én Thököly Imre a harsányi városi templomban hallgatott prédikációt, ugyancsak a Nagyharsányban álló templomra vonatkozhat. 596 A mai, 1797-1802 között épített templom tornyának első emeletén és a hajó végében Cs. Szabó István középkori faragott köveket figyelt meg, melyek szerinte nyilvánvalóan egy korábbi templomból származnak. Hén. 1297: Heen, 1481: Scentmyklos, 1484,1490, 1524, 1535: Zent Myklos, 1596: Szent Miklós, 1675: Káka-Szentmiklós. 598 1297-ben a falu lakatlan volt, benne Szent Miklós tiszteletére szentelt templom állt. 599 A település sokáig elhagyatott lehetett, de később ismét benépesült. Az újjáéledt falut a XV. századtól - eredeti nevét elfeledve Szentmiklós néven emlegették. Az új név bizonyára az emlékezetben megőrzött Árpád-kori templom védőszentjétől származik. Lehetséges, hogy a XV—XVI. század folyamán ezt a templomot használták, annak helyreállítása, esetleg átépítése után. 595 Hnt67. 5 ( « MRT 6. 124-125. (8/8. lelőhely) 597 Cs. Szabó 1989. 630. 59» ВО I. 13-15, 156, 207-208; ВО П. 128; Bvmt I. 44, H. 204-206, III. 28; Hnt 123, 221. j; Györffy 1987. 508. 599 BO I. 13-15; Györffy 1987. 508. Kataszter A falu helyét a Békésszentandrás 18-19, 23—25. sz. lelőhelyekkel azonosították, templomhelyre azonban közülük két lelőhelyen is utaltak. A 18. lelőhelynek az É-i és ÉK-i részén is előkerült középkori téglatörmelék és embercsont, s a terepjárók szerint mindkét ponton elképzelhető a település templomának helye. A falu templomának helyére tett másik javaslatuk, egy XIX. századi romra vonatkozó adat alapján, a 23. számú lelőhely legdélebbi részét jelöli meg. Mindkét lelőhelyen Árpád-kori és késő középkori leleteket egyaránt gyűjtöttek. 1974-ben Juhász Irén a 24. sz. lelőhelyen próbálta szondázó ásatással a templomot megtalálni, de kiderült, hogy az ott nem lehetett. 600 Hidas. 1295: Hidus, 1510, 1526,1528. 601 Templomáról nem szólnak az írott források, de helyét terepjáráson sikerült megtalálni a Békés 67. sz. lelőhelyen. A Hidas-ér kanyarulatában, kisebb, sárgás színű kiemelkedésen tégladarabok és kiszántott embercsontok jelezték egykori létezését. A környéken Árpád-kori és késő középkori cserepek fordulnak elő. A templom feltárására 1990-ben került sor. Az épület egyhajós, félköríves szentélyű, döngölt alapozású, 13,75 m hosszú, 7,65 m szélességű volt. Az alapfalak szélessége 80—110 cm között mozgott. Hossztengelye szerint a szentély 4,5'-sal tért el a keleti iránytól észak felé. A szentélyt a hajótól beugró pilléreken támaszkodó diadalív választotta el (18, 58. kép). A falak téglából készülhettek. A templom belsejében sűrűn előforduló sírok között, a szabadon hagyott részeken valószínűleg az oltár és a szószék helyét határozhatjuk meg. A templom a XIII. században már biztosan állt. Alapfalainak közelében 54 sírt tártunk fel, 600 MRT 6. 57, 68-69, 70-73, 495. (1/18, 1/23, 1/24. lelőhely); Hnt 101, 123, 221. j. «« Bvmt II. 169-170; Cs I. 652; Györffy 1987. 508.