Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

10 2000-ben Rózsa Zoltán szintén feltárt egy Árpád-kori templomot Gádoroson (12. kép).

56 Annak ellenére, hogy a terepjárások során, a pusztán felszíni jelenségek megfigyelésével dokumentált középkori templomokra vonatkozó adatokat e helyen nem említettük, a fenti felsorolás alapján is kétségtelen, hogy vidékünkön önmagában az ásatásokból ismertté vált templomok száma szintén jelentősnek mondható. A már most meglévő s a fent felsorolt adatmenynyiség is elegendő tehát ahhoz, hogy egy Magyarország középkori templomait bemutató térképen Békés megye területe és az Alföld jelentős része ne csak üres, gazdátlan, kihalt vidéket sejtető foltként jelenjen meg. Kérdés ugyanakkor, hogy vajon rendelkezünk-e megnyugtató mennyiségű adattal ahhoz, hogy a Délkelet-Alföld középkori egyházépítészetére, temetkezési szokásaira vonatkozóan általános érvényű megállapításokat tehessünk vagy törvényszerűségeket körvonalazzunk. A válaszhoz két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy az eddigi templom- és temetőfeltárások után mennyi adat maradt meg, a megmaradt adatok mennyire hozzáférhetők, s ezek milyen információkat nyújtanak. A másik dolog annak megállapítása, hogy az eddig feltárt templomok és temetőrészletek száma hány százalékát teheti ki a megye területén a középkor időszakában létezett összes templom és temető számának. Tekintve, hogy a középkor vizsgálat alá vont szakaszában (XI—XVII. század) a települések temetői szükségszerűen elválaszthatatlanok voltak a templomoktól, vagyis a temető helye közvetlenül a templom mellett, a temetőkertben volt, a templomok és a temetők számának megállapítása összevonható. Mérlegelve a két kérdést, elmondhatjuk, hogy az eltelt több mint száz év alatt a végzett templomfeltárásokról óriási adathalmaz gyűlt össze, melynek egyes részletei a legkülönfélébb feldolgozásokban láttak napvilágot. Elenyészően kevés azonban a teljességre törekvő munka. Az 56 Rózsa 2000. 3. Az alaprajz közölve uo. Bevezetés adatok leginkább apró utalásokból, megjegyzésekből, rövidke ismertetőkből gyűjthetők öszsze. Ennek megfelelően rendkívül sok a bizonytalanság nemcsak az egyes templomok helyeit illetően, hanem egyáltalán a templomoknak a léte vagy nem léte terén is. A második világháború előtti feltárások dokumentációja (ha egyáltalán volt) és leletanyaga napjainkra többnyire elveszett, az utóbbi évtizedek jó néhány ásatásának eredménye pedig még feldolgozatlan. A megmaradt információk értékelésénél azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az 1960 előtti feltárásokat vezetők (Bálint Alajos és Zalotay Elemér kivételével) szakképzettségüket tekintve elsősorban nem régészek, hanem többnyire tanárok voltak. Az ebből eredő, helyenként csak kétkedéssel fogadható, máshol pedig egyértelműen elutasítható régi megfigyeléseket felhasználva többször közöltek például középkori egyházépítészetünkben szokatlan, sőt ismeretlen templomalaprajzot is. A régi megfigyeléseken alapuló pontatlan és középkori egyházépítészetünkben teljesen ismeretlen templomalaprajzok egy része bizonyítást nyert, illetve a későbbi hitelesítő ásatások pontosították a korábbi eredményeket (Kardoskút-Hatablaki kápolna, Gyula-Fövenyes, GyulaSzeregyháza, Gyula-Szentbenedek), más részüknél viszont a közölt alaprajzon is szembeötlő ellentmondások és hiányosságok a korábbi kutatások további ellenőrzésének fontosságát vetik fel (pl. Gellértegyháza, Pusztaföldvár-Nagytatársánc, Szőlős). A régi pontatlanságok kijavításánál azonban sokkal komolyabb problémát jelent a megye középkori egyházainak összegyűjtése, bár e munkában sokat segít a régészeti topográfia. Az ásatások mellett ugyanis, a felszínen, e szakág művelőinek sikerült a legtöbb középkori egyház helyét felderíteni, s ahol csak lehetett, a templom körüli települést is megpróbálták azonosítani a középkori oklevelekben említett falvak valamelyikével. 1964-ben Kovalovszki Júlia és Dienes István Orosháza határában végzett terepjárásokat, s 29 középkori templomhelyet jelölt