Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

100 dett el a Szent Pál temető. A temetőt a XIX. század első felében, s bizonyára még az előtt is reformátusok használták.

379 Békéscsaba 43. lelőhely, Gajdács-tanya. Egy régi folyóvölgy K-i partján 30 x 30 méteres területen sok embercsontot és Árpád-kori, pelyvás soványítású tégladarabot lehet találni a szántásban, egy világossárga színű foltban. A felszínen gyűjtött edénytöredékek is azt bizonyítják, hogy a település a késő középkort nem érte meg. Középkori említésű falunévvel nem azonosítható.

8 Békéssámson, Cigánd. A lelőhelyen lévő településnyomok az Árpád-kort túl nem élt faluról tanúskodnak. Nevének azonosítása lehetetlen. A XVIII. század végén templomának helyét még jelölték, de a romokat később különböző építkezésekhez hordták el. Az alig észrevehető kiemelkedésen lévő helyére a szántáskor előkerülő tégladarabok és embercsontok utaltak. 1954-ben veremásás közben két csontvázat találtak ugyanitt. Olasz Ernő még abban az évben egyhetes leletmentést végzett, s a templom alapjain kívül 17 sírt tárt föl. A templom a környék legmagasabb részén, annak közepén állt. Tengelyében a szentély 15°-kal tért el dél felé a K-i iránytól. Bejárata a Ny-i oldalra esett. Hossza 12,4 m, szélessége 5,5 m, a félköríves szentélyének belső sugara 1,7 m volt (3. kép). 95 cm széles és 55—60 cm mély alapozási árkába sárgaföldet döngöltek. Ennek tetejére mészhabarccsal borított téglasort raktak. (Téglaméretek: 28 x 16 x 5 cm, 24 x 16 x 4,2 cm.) Falai téglából épültek. A templom körül a sírok három rétegben helyezkedtek el. A föltárt 17 sír közül hétből Kálmán, II. Géza és III. István király érmei és bronz S végű karikák kerültek elő. A leletek alapján Olasz Ernő a templom építését a XI-XII. 379 Bvmt II. 30; MRT 10. 126-127. (1/224. lelőhely) 380 MRT 10. 157-158. (2/43. lelőhely) Kataszter század fordulójára, pusztulását pedig a tatárjárás körüli időkre helyezte.

381 Bélmegyer. Lásd Megyer(Bél-)! Benedekegyháza. 1418: Benedekeghaza, 1458: Benedekegyhaza. A falu templomára csak az elnevezés utal. Területe már a XV. században puszta lehetett. 1418-ban Maróthy János követelte, 1458-ban pedig Ábránffy Tamas kapta meg. Bercsényegyháza. 1403: Bercheneghaz, 1404: Berchyneghaz, 1454: Bersen, 1506: Berchek/ Borthek, 1510:Berczech.

383 A falu nem sokkal az Árpád-kor után pusztulni kezdett, s a késő középkorra lassan feledésbe merült. Templomát az Örménykút 14. sz. lelőhelyen, alacsony kiemelkedésen Árpád-kori téglák jelezték (59. kép). A környéken sok Árpád-kori és néhány késő középkori edénytöredék fordult elő. 1911-ben valószínűleg a templomhelyen kerültek elő embercsontok homokásás közben, s ezt követően Krecsmarik Endre leletmentésén. Az ásatás alkalmával feltárt 22 Ny—K-i tájolású sír egyikében valószínűleg S végű bronzkarikák voltak, de egy III. Béla kori érem is innen került elő. A templom feltárását 1992-ben végeztük el. Ennek során olyan kettős templom alapozása került elő, amelynél két építési periódus állapítható meg (4. kép). Először egy sárga agyagalapozású, kívül félköríves, belül patkóíves szentélyű, egyhajós templomot emeltek (4. kép 1). Később, a templom melletti sírokat átvágva, az épület északi oldalához igazítva egy másik, az elsővel szinte teljesen megegyező nagyságú és alaprajzú épü381 Olasz 1959a. 5-11. Az alaprajz közölve uo. 2. kép; Kovalovszki 1965. 181. (48. lelőhely). Az alaprajzzal kapcsolatos kétségekhez: Kovalovszki 1965. 186-187, 81. j. 382 BO I. 46, 78; Bvmt II. 45-46; Cs I. 727. 383 GyO 6, 8, 42, 57; Cs I. 735; Bvmt I. 219, II. 46, 278. 384 Krecsmarik 1911. 378-379; MRT 8. 344-345. (7/14. lelőhely)