Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

erőben, később egyre pusztuló romjaival már gyengén, hiszen a romok csak arra voltak már jók, hogy valamivel (de nem sokkal) megemeljék a domb magasságát, meg néhány tízezer téglát - és követ - adjanak a török pusztítás utáni újraépítkező vésztőieknek. A Wenckheim-pince építésekor a monostor körüli - a hajdanvolt cinteremben elhantolt - temetkezések egy részét is megtalálták. Ezeket kegyelettel ismét elföldelték a humuszrétegben. Ásatásunk során több ilyen másodlagos temetkezésnek a csontjait is megleltük, ezeket azonban a szőlő alá forgatások alkalmával ismét megbolygatták. Ezért nem tudtunk róluk kifogástalan régészeti dokumentációt készíteni. Mintha tiltotta volna valami szörnyű végzet - vagy tatár, török és német -, hogy a Vésztőt alapító régi magyarok biztonságban várhassák szülőföldjük sírjaiban a feltámadást és az örök életet. 85