Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

Okait, a történelmi körülményeket nem ismerjük: helyközi csetepaté éppen úgy lehetett, mint az Alföld keleti részére kiterjedő háborúskodás. Ezt követően egészen az Árpád-kori monostor építéséig csak ideiglenesen jártak-keltek emberek a teilen, és hagyatékukat csak a véletlen szerencse - vagy egy még kilátásban sem lévő nagy ásatás - hozhatja napvilágra. A metszetrajzon (3. kép) láthatjuk, hogy a teli belsejében az alsó rétegek többnyire vízszintesen futnak, a szelvény déli harmadában egy kis süppedéssel. Ennek ellenére a dombot ma az őskori pincemúzeum fölött borító humusz délkelet felé szinte meredeken lejt, és közben minden vízszintes réteget átvág, egészen a jobb sarokban lévő tiszai házromokig. A helyzet egyértelmű: hajdanában a Mágori-halom nem ikerdomb volt: egészen a Wenckheim-uraság szép lakházának és alatta derék pinczéjének megépítéséig, vagy még inkább a Csolt-monostor építéséig. Hiszen a XI. században is kellett egy bejárati út a nevezetes templomig, és ezt a mai bejárati utat a teli földjéből építették meg valamikor. Wenckheim 1812-es felirata már azt írta, hogy két dombról (colles) beszél a múlt. Eredetileg nem ikerdomb emelkedett ki tehát a sárréti vizekből, hanem egyetlen, hatalmas, talán a 8 méteres magasságot is elérő teli (13. kép), amelyből az őskori rétegek vastagsága legalább hét méter lehetett. Eredetileg azonban lehetett a helyzet olyan is, hogy a szakáiháti és tiszai emberek a Körös part két egymás melletti eredeti kis kiemelkedésén telepedtek meg (ezért lenne az elhordott föld alatt az említett süppedés). Ezt a feltevést sok minden támogatja, de némileg ellene mond neki a rétegek említett, vízszintes volta. A tellek saját szabálya egyébként az, hogy a kúp alakú tellek belsejében az egyes rétegek is kúppalástnak megfelelően rétegződnek egymásra. Az viszont tény, hogy ennek a hatalmas, a maga akárcsak 7 méter vastagságú rétegeivel az egész Kárpát-medencében párját ritkító telinek a déli felén épült fel és dacolt évszázadokig besenyővel, kunnal, úzzal, tatárral, belső pártütésekkel, pogánylázadásokkal (talán már Vata fia Jánossal is?) a monostor. Először nagy tömbjével még 84