Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

Vésztőt is csak északnyugat-nyugat felől lehetett viszonylag könnyen megközelíteni, egyébként iránycsónakokkal közlekedtek. A Sárréti-medence jelentős és folyamatos süllyedése miatt a SebesKörös állandóan változó medrekben áramló vize nemcsak hegyvidéki eredetű talajokat hozott ide és rakott le, hanem eróziója a településre alkalmas, víz nem járta porongokat rendre felszabdalta, szigetekké alakította, elmosta. Ezek a körülmények már a nagyon régi időkben is ilyenfélék voltak, és meghatározták az őskori és későbbi települések helyét. Az ármentesítés egyik fő következménye azonban mégsem Vadvízország szinte teljes eltűnése volt. A lecsapolásokkal és szabályozásokkal a folyóvizek felszínformáló tevékenysége megszűnt. A nagyfokú kiszáradás miatt megindult viszont a defláció, a főleg a szél által okozott talajlepusztulás: a szél elfújja a tőzeg és a kotu (a felszínre került tőzeg) kiszáradt fekete, az izzadt bőrt annyira csípő porát. Az esők lassan lemossák és elmossák az agyagra települt vékony termőréteget. A kiszáradó kotu pedig össze is tömörül, nehezen művelhető talajjá válik. Soroljam tovább a kiszárított Sárrét szenvedéseit? Minden rossz között mégis az talán a legrosszabb, hogy megindult a szikesedés. A szürkésfehér szik nappaljobban visszaveri a napfényt, mint más talajok, kevesebb energia marad a térségben. Ez a kevesebb mégis magasabb talaj menti hőmérsékletet eredményez: nyáron nagyon felmelegszik (télen viszont nagyon lehűl). A viszonylag alacsony csapadékkal együtt (az évi átlag a múlt század eleji 586 mm-ről 1931-1960 között 563-ra csökkent, tehát éppen egy kiadós májusi eső vagy júliusi zápor vizével) mindez egyre inkább száraz, alkalmanként sztyeppi jelleget ad a tájnak. A kiégetett - egyébként termékeny - kotut rég elhordta a szél, ma már csak kis foltokban található meg. Vadvízország utolsó maradványai is eltűnőben vannak. Egy kis részüket őrzi a Körös-Maros Nemzeti Park a Mágori-domb körül. 10