Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899-1999 (Békéscsaba, 1999)

Grin Igor: A nemzetiségi néprajzi gyűjtemény

A múzeumi székhelyen kívül leggyakoribb gyűjtőpontjai a Békéscsaba környéki települések és a homogén szlovák népességű Tótkomlós voltak. Múzeumi szolgálatát megelőzően két, komoly visszhangot kiváltó, felfedezésszámba menő néprajzi tárlatot is rendezett, amelyekkel a népi kultúra valódi értékeire irányította a közfigyelmet. Csak sajnálnunk lehet, hogy a harmincas évek közepén nem valósulhatott meg a békéscsabai skanzen ház felállítására vonatkozó terve.

9 Múzeumőri tevékenysége (1934-1938) igazi pezsgést hozott a gyűjteményfejlesztő munkába. Magángyűjteményét megtartva, minden energiáját a múzeumi kollekció gazdagítására fordította. Módszeresen feljegyzésekel készített az általa a múzeumba mentett tárgyakról, azok legfontosabb, azonosításukat is lehetővé tevő adataival. Évente átlagosan mintegy félszáz értékes tárgyat gyűjtött, előnyben részesítve a szép darabokat: a faragott-festett bútorok, a népi kerámia és a pásztormunkák vonták leginkább magukra gyűjtői figyelmét.

10 Gazdag gyűjteményének jelentős részét a Néprajzi Múzeumnak adta át, de a hatvanas években a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteménye is több mint hatvan egyedi tárggyal gyarapodott.

11 A Linder L. működését követő évtizedre vonatkozó feljegyzések hiányában már korántsem világosak a néprajzi gyűjtemény sorsában beállott változások. Az 1950. évi közigazgatási, Békéscsabát megyei székhellyé tévő változások következtében a város múzeumának szerepe jelentősen megnövekedett, megyei feladatokat ellátó intézménnyé vált. A jeles néprajzkutató, Lükő Gábor rövid itteni ügyvezetői tevékenységét követően, 1951 novemberében Tábori Györgyöt, a hazai s ezen belül az alföldi szlovák népélet elkötelezett kutatóját, a tótkomlósi falumúzeum megszervezőjét nevezték ki igazgatónak (1951-1968). Látni való, hogy a megelőző évtizedekben az érdeklődés - mondhatni: spontán módon kialakult - irányultsága a szlovák nemzetiségi anyag gyarapodásának kedvezett. Az új néprajzos igazgatóra ezért komoly terhet rótt a háborúban elpusztult nyilvántartás pótlása, a gyűjtemény újraleltározása.

12 Ez a magyarázata annak, hogy az első leltárkönyvi bejegyzések 1952ben keletkeztek, amikor meglehetősen sok tudományos információ hiányzott. Tábori György egy 1951-ben kiadott központi útmutatást követve kezdte meg a gyűjtemény - modern értelemben vett - fejlesztését. Gyűjtési területe számos, addig nem kutatott települést is magában foglalt, de a megye szlováksága iránti elkötelezettsége továbbra is meghatározó eleme maradt gyűjtői, kutatói munkájának. In addition to Békéscsaba, his most frequent collection-places were the settlements around Békés and Tótkomlós with homogeneous Slovakian population. Preceding his museum service, he arranged two ethnographical exhibitions with revealing success and serious public response, through which he directed the public attention to the real value of the folk culture. We can regret that at the end of the 1930s he could not realise Ms plan for setting up an ethnographical house in Békéscsaba. His activities as museum conservator (1934-1938) brought a real prosperity in the collecting work. Keeping his private collection, he devoted all lus energy to the enrichment of the museum collection. He systematically registered all the most important data of tlie objects brought to the museum by him, which made their identification easy. Annually he collected half hundred valuable objects on the average, giving advantage to the nice pieces: especially to the carved-painted pieces of furniture,"folk ceramics, pastor works. He passed the significant part of his rich collection to the Ethnographical Museum, but in the 1930s die collection of the Munkácsy Mihály Museum was enriched with more "than sixty unique objects. As we don't have any notes about the decade following the operation of L. Linder, we have no information about the change occurred in the situation of the ethnographical collection. Owing to the administrative changes that made Békéscsaba the county-seat, the importance of the museum increased significantly, and it became an institution fulfilling county duties. Following a short local activity of Gábor Lükő, the famous ethnographer, in November of 1951 György Tábori, the devoted researcher of the Slovakian folk-life of Hungary, especially of the Great Plain, organiser of the village museum of Tótkomlós was nominated to the directorship (19511968). We can say that the spontaneously formed direction of the interest in the preceding decades was beneficial to the enrichment of the material of the Slovak national minority. Thus it meant a serious duty for the new director to replace the registration lost in the war and to re-register the collection. и That's why the first notes in the registration were written in 1952, when quite large amount of scientific information was lacking. György Tábori, following a central guide published in 1951, started the modern development of the collection. The area of his collecting work included numerous, theretofore not explored settlements, but his devotion to the Slovaks of the county remained a characteristic element of his collecting, researching work. The rather one-sided Slovakian orientation that can be recognised from the start led to undesirable disproportion of the collection during the first seventy years: the ethnical variety of the county was "hardly reflected by the accumulated objects of the folk culture. GVassi. m. 1979. 71. G.VassI. "a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának" nevezi, az általa személyesen is megismert Linder Lászlót. (G. Vass i. m. 1979. 47-48, 62.) Csillén K. szíves szóbeli közlése illetve a múzeum néprajzi leltárkönyveinek tanúsága Vö. a 7. számú jegyzettel! G. Vass op. cit. 1979.71. I. G. Vass calls László Linder whom he knew personally the "introducer of the modern ethnographical collecting methods" (G. Vass op.cit. 1979. 47-48, 62.) According to the oral impartment of K. Csillén and according to the ethnographical registration book of the museum. Cf. note 7.