Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 8. (Békéscsaba, 2006)

Fehér Zoltán–Deli Tamás: Magyar malakológusok a Balkánon

Natura Bekesiensis 8. mányi Múzeum már világviszonylatban is ismert és elismert balkáni anyaggal rendelkezett. Csiki Ernő az I. világháború előtt kezdett a Balkánnal foglalkozni (1906: Dalmácia, Bosznia) ám igazi hírnevet albániai gyűjtéseivel szerzett magának. 1916 és 1918 között több hónapot töltött gyűjtéssel az osztrák-magyar hadsereg által megszállt észak-albán és koszovói területeken. Soós Lajos még az I. világháború előtt foglalkozott a horvát számara, amely ezekből a gócpontokból települt vissza az északi területekre a jégkorszakok közti felmelegedések (interglaciálisok) idején. A mészkőterületek nagy kiterjedésének köszönhetően a Balkánon páratla nul gazdag karsztformációkhoz (barlangokhoz, karsztforrásokhoz, csupasz sziklafalakhoz) kötődő felszíni és felszín alatti fauna alakult ki. A Balkán kutatásban a magyar kutatók és főleg a Magyar Természettudományi Múzeum zoológusai mindig is az élen jártak. Frivaldszky Imre 1833 és 1846 között több gyűjtőexpedíciót szervezett és finanszírozott Macedóniába, Ruméliába, az Olimposz hegységbe és Krétára. Az ő expedíciói által begyűjtött sok ezer tételnyi állatnak és növénynek köszönhetően XIX. század derekán a Magyar Természettudo arsztvidék és a Lika-fennsík puhatestű faunájával és többek között az itteni fedeles tölcsércsigá(Cochlostoma) végzett munkájával alapozta meg nemzetközi hírnevét. Az 1956-os tragikus 36