Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 7. (Békéscsaba, 2005)

Pelbárt Jenő–Domokos Tamás: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2005)

Ha faunánkban az adott fajnak alfaja található, a binominális nevezek helyett trinominálist vagyunk kénytelenek használni, mert a szabályok szerint a magyar köznyelvi névnek követnie kell a latint. Ebben az esetben a változatlanul hagyott binominális fajnév elé tesszük az alfaji jelzőt (Theodoxus danubialis strangulatus-dunai héjfedős rajzoscsiga, Unió crassus ondovensis-szögletes tompa folyamkagyló). Azootaxonómiában időről-időre bekövetkező változások természetesen tovább színezik a névadási bonyodalmak palettáját. Ezért úgy véljük, ahol lehet meg kell alkudni a lehetőségekkel. Véleményünk szerint például nem szükséges ragaszkodni szigorúan a rendszertani struktúrákhoz, ha a névadást a ház morfológiájára szűkítjük le. (A ragaszkodásra jó példa az Acroloxidae és a Planorbidae családba tartozó frígiai sapkára hasonlító 4 csiga esete. A 4 faj közül az Acroloxidae családba sorolt Acroloxus lacustris rendszertani örökségként megtartotta a mocsári pajzscsiga nevet — bár kaphatta volna a mocsári sapkacsiga nevet is - azért, hogy különbözzön a Planorbidae családba tartozó sapkacsigáktól, a. folyóvízi és a körhagyó sapkacsigától. A rendszertani „monotonitás" felrúgására példa az Enidae családba tartozó 5 csavarcsiga esete is. A régi „zebracsiga " név megőrződött a „ tornyos zebracsiga " névben, holott a csavarcsigák családjába tartozása révén a „harántvonalas csavarcsiga " elnevezés lett volna megfelelő.) Egyes esetekben az anatómiai alapon végzett klasszifikáció komoly bonyodalmak forrása lehet. Itt segít a konzervatív szemlélet, amely didaktikai szempontból hasznosnak nevezhető, mert kikerüli a gyakori névváltoztatás buktatóit. (A CLECOM a Hygromia kovácsit, a dobozi pikkelyescsigát kiemeli a Hygromia génuszból és az önálló Kovacsia génuszba helyezi. Ezek után természetes a magyar név változatlan megtartása.) A frappáns, héjmorfológiai alapon nyugvó elnevezést több esetben megnehezítik, sőt lehetetlenné teszik a nyelvtani előírások. Véleményünk szerint a tartalom és a forma dialektikus kapcsolatát nem szabad formai elemek miatt torzítani. Köztudott, hogy a latin szavak tartalmi jegyei - holtnyelv jellege miatt - sokkal differenciáltabbak mint a magyar nyelvé, nem beszélve arról, hogy a latin névadásnál igen elfogadott a szóvariánsok mesterséges képzése (a Carychium tridentatum és a Chondrula tridens latin tudományos nevekben a tridens, tridentatum, tridentifer, tridentiformis közül kettővel találkozunk). Ezek mind a latin dent- szótőből fakadnak! A magyar nyelvben a fog, fogalakú, fogas, fogazott, foghordó, fogú fordítások közül a fogalakú, fogazott, foghordó alak kissé nehézkesnek tűnik. A latin nevek vonatkozásában ilyen érzésünk általában nincs. Amint az kivehető, a magyar névadás íratlan szabályai erősen korlátozzák a szóvariánsok ilyen jellegű képzését. Nem is beszélve arról, hogy egy adott magyar szó értelmezése nem mindig egységes, mert az úgynevezett nyelvi érzék alapvetően befolyásolja a szó értelmezését. (Példa erre a pajzscsiga, pogácsacsiga, korongcsiga elnevezés. Apajzscsigát akar sapkacsigának is nevezhetnénk, а pogácsacsiga nevet pedig használhatnánk a korongcsiga elnevezésére is.) 26