Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 7. (Békéscsaba, 2005)

Pelbárt Jenő–Domokos Tamás: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2005)

Munkánkban a névadást - az eddigi próbálkozásoktól eltérően - igyekeztünk kiterjeszteni az utolsó magyar fajlistára is (Fehér-Gubányi, 2001). Ez azzal a hozadékkal jár, hogy a megközelítően egységes szemlélet miatt a névadás viszonylag kevesebb ellentmondást szül. Viszont a nagyobb terjedelem - az átfedések valószínűségének növekedése következtében - megnehezíti a binominális formájú névadást. Mivel az előbb említett utolsó fajlista még nem igazán adekvát tükörképe a magyarországi malacotaxonómiai állapotoknak, néhány esetben megtartottuk Richnovszky-Pintér (1979), Pintér (1984) és Pintér-Suara (2004) munkáinak szemléletmódját is. Ilyen esetben követő zárójelet használtunk figyelmeztetésül: Oxyloma elegáns (dunkeri)-csinos borostyánköcsiga, Sphaerium corneum (nucleus)-hasas gömbkagyló. A zárójel a magyar név közös használatát jelzi régebbi génusz, algénusz, forma vagy szinonima vonatkozásában. Abban az esetben, ha bizonytalanok voltunk a taxonok összevonásában, helyzetében, zárójelezett névvel láttuk el: Helicopsis (striata hungarica-bordás magyar kórócsiga), Unió (pictorum latirostris-csúcsos édesvízi festőkagyló). Az összevonás helyett egy esetben listabővítést hajtottunk végre: Glöer-Fehér (2004) munkájának ismeretében felvettük listánkba a Bithynia troschelit. Néhány esetben akkor is adtunk nevet, ha az adott faj előfordulása Magyarországon bizonytalan (pl.: Lehmannia valentiana, Thebapisana). Terjedelmi okok miatt a névadások indoklásától, magyarázatától eltekintünk; de megadjuk azokat a főbb szempontokat, amelyeket igyekeztünk szem előtt tartani. /. A névadással kapcsolatos előzmények és annak metodikája 1. Az adott magyar nevet - a hibás elnevezés ellenére - megtartottuk, ha az a köztudatba már visszavonhatatlanul átment (pl.: dobozi pikkelyescsiga, erdélyi pikkelyescsiga, tornyos zebracsiga - egyébként a két pikkelyescsiga bokorcsiga, a zebracsiga pedig csavarcsiga névre hallgatna). 2. A család, a génusz és a faj névadásánál minden esetben a latin, az angol vagy a német nevek magyar megfelelőiből indultunk ki. 3. Hasonló héjmorfológiai bélyeggel rendelkező fajoknál - ahol névadásunk nehézségekbe ütközött - minden esetben elfogadtuk a latin nevet; bár tudtuk, hogy vannak olyanok, amelyek eredendően vitathatóak. 4. A magyar köznyelvi faj neveket elsősorban a megfelelő latin családnevekből képeztük. (Neritidae - Bödöncsigák családnévből származtatjuk a Neritidae családba sorolt és a Theodoxus génuszba tartozó fajok neveit. így például a Theodoxusfluviatilis magyar neve - a fordított sorrendnek megfelelően -folyami bödöncsiga.) Több génuszt tartalmazó családnál egy kicsivel problémásabb lehet a taxonómia. Törekedtünk azonban arra, hogy itt is hasonlóan járjunk el, ha a morfológia ezt nem negligálja. (A Physidae - Hólyagcsigák hazánkban 3 génusszal képviseltetik magukat. A génuszok fajainak névadásánál a hólyagcsiga 27