Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Domokos Tamás: Bemutatjuk megyénk ornitológusait – 9. Hankó Mihály (Békéscsaba, 1912.03.07. – Békéscsaba, 1983.05.21.)

írásos dokumentumok alapján Hankó Mihály ornitológiai tevékenységét 29 éves korától 46 éves koráig tudom csak követni. Természetesen ilyen esetben mindig felmerül a dokumentumok más forrásokból történő kiegészítésének gondolata. Erről azonban lemondtam, mert jelenleg ennek az ideának a megvalósítása megoldhatatlan problémák útvesztőjébe vezetne. Egyszóval: jelenlegi írásom csupán a második lépés Hankó Mihály munkásságának ismertetése terén. Itt szándékozom megjegyezni, hogy Réthy Zsigmond már 1976-ban foglalkozott az informatívabb levelek feldolgozásával, de tudományszervező tevékenysége miatt elakadt tervezett munkájában. E próbálkozására utal egy feliratos dosszié, valamint az 1977-ben publikált „Jegyzetek Szabadkígyós madártani viszonyaihoz" munkája (Békés megyei Természetvédelmi Évkönyv, 2: 87-101.). 2 Streit Miklós közlése ( МММ Tem.tud. adattára: L. sz.: 2136-1998) 3 A mestervizsga három részből állt: 1. Szakbavágó munka rajza és költségvetésének az elkészítése. 2. Az előbbi rajz alapján a munka egy részének a kivitelezése. 3. Altalános szakismeti szintjének a megállapítása (HL). 4 Kisipari Termelő Szövetkezet 5 Kiktől kaphatott indíttatást, kiktől tanulhatott Hankó Mihály? Mivel a helybéli ornitológusokkal rendszeresen találkozhatott, nem volt szüksége levelezésre - verba volant. Véleményem szerint a következő ornitológusok jöhetnek szóba: dr. Tarján Tibor [(1879-1945) Hankónak címzett levél, közös fotó 1942-ből (4. kép - МММ Tem.tud. adattára: L. sz.: 2136-1998), szakkönyv kölcsönzés - Hankó Mária közlése. Meglepő, hogy milyen kevés Hankó feljegyzés utal dr.Tarján Tiborra. Feltételezhető, hogy csak nagyon ritkán találkozhattak!], id. Povázsai László [(1890-1950), Hankó feljegyzés, közös fotó (6. kép) a Fehértón 1948-ból], Csath András [(1896-19749), Hankó levél és feljegyzés]. Lipták Jánost - akivel szakmai kérdésekben szintén komunikálhatott - azért külön sorolom, mert róla igen csekély ismerettel birok, de ugyanakkor a szakmai kapcsolatuk nyomokban dokumentálható [Hankó 1933-ban lerajzolta (2 .kép), preparálásra többször megkérte, preparátumokat kapott tőle - Hankó 1943-as publikációja]. A felsorolt ornitológusok egy kivétellel békéscsabaiak (Csath András dobozi) és kapcsolatban állnak a Magyar Madártani Intézettel. A „tanítók" között felmerülhet még dr.Korompai Viktor gyulai állatorvos neve is, akivel néhány levelet váltott ugyan, illetve aki a Magyar Madártani Intézet gyulai megfigyelője volt, de a levelek alapján csak közvetítő szerepet vállalt Hankó és több neves ornitológus között. Dr. Korompainak - a HL alapján - szerepe van abban, hogy dr. Vasvári Miklós és dr. Nagy Jenő kapcsolatba kertült Hankóval. Mindkét esetben Hankó volt a megkeresett fél, utalva arra, hogy az 1940-es évek elején, mint ragadozó madarak szakértője, már komoly szaktekintélynek számított. Ezért olyan nagy tekintélyű ornitológusok is hozzá fordultak, mint dr. Vasvári és dr. Nagy. Csupán néhány levél jelzi a híres szegedi ornitológus dr. Beretzk Péter főorvossal való kapcsolatát (6. kép, 8. ábra). 6 1.1943-ban publikálta az Aquilában a héj asas 1943-as előfordulását. A héjasas bőrét Lipták Jánostól kapta októberben, s decemberben megjelenő számban már olvashatunk erről az izgalmas ornitológiai hírről. Ez az egyetlen gyorsreagálású cikk! A cikkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy az Aquilla szerkesztőség nem vette észre a címben található elírást. A cím ugyanis a következő: ,A kishéja (Accipiter badius Sev.) előfordulása Ókígyóson". A kis héja latin neve helyesen Accipiter brevipes. Az Accipiter badius a sikra latin neve. 2. A kis héját először 1936-ban találta meg Ókígyóson. A preparátumot a városi múzeumnak ajándékozta. Az-értékes előfordulásról dr. Tarján Tibor (Békés vármegye tb. főügyésze) a múzeum madártani gyűjteményének kurátora számolt be [Tarján Tibor (1938): Újabb adatok Békéscsaba vidékének madárvilágához - Neuere Daten zur Omis von Békéscsaba, Aquila,42/45 évf: 667-669 (693-669)] Hankó kis héja publikációja 1943-ban jelent meg, miután 1941-ban és 1942-ben megfigyelte, sőt lelövette az Accipiter brevipeseket. Az 1943-as publikációjából megtudjuk, hogy egy 1942-ből származó példány a Madártani Intézetbe került Budapestre. 3. Egy 1943-ban kelt, dr. Vasvári Miklósnak címzett leveléből kiderül a vörösnyakú lúd Ókígyósi előfordulása. A publikáció 8 év múlva, 1951-ben jelenik meg. 4. A rozsdástorkú pityer 1956 áprilisában került elő, tudjuk meg Hankó 1958-as publikációjából. 89