Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 6. (Békéscsaba, 2004)

Domokos Tamás: Bemutatjuk megyénk ornitológusait – 9. Hankó Mihály (Békéscsaba, 1912.03.07. – Békéscsaba, 1983.05.21.)

7 A háború előtti években gyakran a „Hangya" szövetkezeti bolt volt a madarászok találkozóhelye is. Néha egy fröccs vagy egy dugaszolt bor elfogyasztása után, a baráti társaság megfeledkezett az ornitológiáról, sőt még a hazamenetelről is. A kétegyházi tanyák vasútmegálló közelében lévő erdőt gyakran meglátogatta, mert vörös és kék vércsék költöttek a fiatal erdő elhagyott varjúfészkeiben. A háborút követő állapotokat híven tükrözi az a tény, hogy sokan zsákszámra szedték a közel 1000 fészkes varjúkolónia levert fészkeiből kihulló fiatal varjakat (HL). 9 Miklós Istvánnal, Streit Miklóssal, Várkonyi Jánossal és Réthy Zsigmonddal való kapcsolatáról tudunk csak konkrét dolgokat. Zsebnaptárában, HL-ben a következő, a jelen dolgozatban másutt nem szereplő, családnevekkel találkozhatunk: Ancsin, Bencsik, Betkó, Bognár, Csabay, Dániel, Egri, Fervágner (begytartalmat gyűjt Hankónak), Flender, Gergely, Hartl, Havas, Hoffmann, Horváth, Kis, Klenk, Kaczkó, Kocsor, Kovács, Ledrényi, Liker, Major, Máriássi, Michnai, Mohácsi, Patai, Petrovszki, Pleskovics, Polner, Rábai (a későbbi koreográfus), Suhajda, Szászak, Szenté, Szoboszlai, Uhrin, Vidovszki, Zelenyánszki (madártojást gyűjt). 10 Dr.Tarján Tibor , a Madártani Intézet munkatársaival is szoros kapcsolatot tartó csabai szaktekintély, Ókígyóson datált (1942.VIII/2.) fényképe (4.kép) hátoldalára a következőket írja: Megemlékezésül ornitológus társamnak s a kiváló orvmadár ismerőjének. 1 ' Dr.Vasvári Miklós utolsó, Hankó Mihály sorolásában 31. számú levelét lásd a 3. ábrán. A Madártani Intézet pusztulásáról és dr. Vasvári Miklós kivégzéséről dr. Kéve András számol be (5. ábra) 12 Megdöbbentő élményeiről dr.Vasvári Miklósnak írt, 1943.11.11. keltezésű levelében számol be (l.ábra). 13 E levél csomagolópapírra, fekete tintával írt piszkozatát ismerjük 1943.11.11.dátummal (1. ábra). Fontosságára való tekintettel az írást teljes terjedelmében, korrigálatlanul az alábbiakban közlöm: Mélyen Tisztelt Főadjunktus Úr! Ahogy Pestről hazajöttem csak most van alkalmam megköszönni azt a szíves vendégszeretetet amellyel fogadtak az intézetben. Mindig vágyam volt, hogy megismerkedhessek a mélyen tisztelt Főadjunktus úrral és az Intézet gyűjteményét láthassam. Mindig vágyam volt - amit sokszor emlegettem a barátaim előtt - hogy bár az életem végéig a madarak életével foglalkozhatnék és pedig tényleg hivatásszerűen Ezen sokszor gondolkodtam eddig is, most pedig, hogy alkalmam volt látni az Intézet gyűjteményét, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy miként tudnék egész életemet a madártannak szentelni. Bár jó foglalkozásom van, hála Istennek amit nem cserélnék fel semmilyen más állással, de ha úgy alkalmam adódana, hogy bekerülhetnék a Madártani Intézetbe, akár milyen pozícióba, - csak hogy a madarak közt lehetnék szívesen felcserélném. Most pedig bocsánatot kérek a Főadjunktus úrtól amiért untatom ezzel a dologgal, de valahogy kénytelen voltam ezt megírni, de nem mint ha álláshoz szeretnék jutni, hanem hivatást érzek magamban, hogy szívvel lélekkel tudnék dolgozni az ornitológia terén. Nagy türelmem van a preparáláshoz úgyszintén a madarak rajzolásához, illetve festéséhez. Még egyszer nincs megbocsájtás, hogy leírtam gondolataimat). Most pedig az arzénra vonatkozólag szeretnék megjegyezni, hogy talán tévedés történt vagyis talán valami más szert kaptam, mert tudniillik a gyógyszerész akihez beadtam, hogy kellő keveréket megcsinálja nekem állítja, hogy abba „ egy szikrányi arzén sincs ". Szíveskedjék megírni, hogy nem történt tévedés vagy a patikus téved. Egyébként a madarakra vonatkozólag egyenlőre semmi közölni valóm nincs amint értékes adathoz jutok azonnal közlöm úgy szintén a gyomor tartalmat amint lesznek küldöm. Szíves válaszát várva maradtam mély tisztelettel továbbra is szolgálatára kész híve (Ezt a levelet egy másik, feltehetően Warga Kálmánhoz címzett levél követi.) 14 1943 tavasza. A kiszáradt öreg hím bőrét Lipták János barátjától kapta. Kitömését követően először Hankó, majd 1952-ben a Madártani Intézet gyűjteményébe került. 90