Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 5. (Békéscsaba, 2003)

Tóth József: Önéletrajzi vázlat

Natura Bekesiensis - 5., Békéscsaba, 5—20., 2003. ÖNÉLETRAJZI VÁZLAT Tóth József A „Ground Water" с. USA-beli vízföldtani szaklap 2002. évfolyama (40. kötet) 3. számának „Historical Note" rovatában „An Autobiographical Sketch" címen jelent meg az Albertai Egyetem (University of Alberta) békési születésű nyugalmazott hidrogeológus professzorának, Tóth Józsefnek az önéletrajzi vázlata. Ezen tanulságos írás magyar fordítását a szerző szíves revíziójával és engedélyével közöljük. A nagy érdeklődésre való tekintettel, a bevett szokástól eltérően, Tóth József emeritus professzor úr írásából 50 szeparátum is napvilágot fog látni a Kolorprint Kft. (Békéscsaba) szívességéből. (Szerkesztő) Magyarország DK-i részén, egy nagy vidéki községben, Békésen születtem 1933. június 22-én. Édesapám agrármérnök, édesanyám pedig egy hétgyermekes, jól ismert ügyvéd lánya volt. Az első világháborút követően -még születésem előtt 13 évvel- az ország kétharmadnyi területét a körülötte levő hét országhoz csatolták. Tíz évvel később - a második világháború alatt - nem sokkal azután hogy megkezdtem középiskolai tanulmányaimat, Magyarországot megszállta a Szovjetunió. Részben azért, mert családom a szovjet kommunista uralom politikájával szembefordult, részben mivel nem voltam szervilis; semmi reményem nem volt arra, hogy valaha is bejussak egy egyetemre. Mégis, és annak ellenére, hogy az iskolában a jegyeim alig haladták meg az átlagot, meg hogy engem jobban érdekeltek a sportok, a cigányzene, a fafaragás és biciklitúrázás, mint a tudományos témák; ellenálltam édesanyám ösztökélésének, hogy egy újonnan beindult faipari szakiskolába iratkozzam be. 13-14 éves koromban erős hajlamot éreztem arra, hogy a fejemmel keressem meg a kenyerem. E cél eléréséhez viszont, egyetemi tanulmányok elvégzésére volt szükség. Tovább álmodoztam, de a valóság diktált! Mint minden gimnáziumot végzett diákot a „rendszer" engem is kötelezett, hogy a statisztikák javítása céljából jelentkezzek egyetemre. Megtettem, de válaszra nem is vártam, hanem érettségi után azonnal elkezdtem dolgozni idomszerész „átképzős"-ként az ország legnagyobb fémfeldolgozó üzemében, a „Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek"-ben, Budapesten, 1951-ben. Az volt a reményem, hogy a munkássá válás útja elvezethet a továbbtanuláshoz. 5