Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 4. (Békéscsaba, 2002)

A Borjú-rét és az Öntözött rét csatorna fürtjei a Borjú-réti-csatornán keresztül kapcsolódnak az Élővíz-csatornához a Borjú-réti szivattyútelepen (KÖVÍZIG) keresztül. Az itt található vízmérce osztása 84,3 mBf és 86 mBf közötti. Általában a vízszint 84,8 méterre van a Balti tenger felett. Ez megközelíti az Öntözött rét egyes pontjainak a szintjét. A védett terület körtöltés alatti vízállásos foltjainak a vizét szivattyú segítségével juttatják el az Erdélyi sornál lévő zsilip ( Gyulai vagy Felső zsilip) előtti Élővízcsatorna szakaszra. A régi Békéscsabától D-re fekvő Öntözött rét 1900-190l-ben létesült a Borjú-rét nevű határrészben. A rét szolonyec és szoloncsák foltokkal tarkított réti talajon létesült, és csörgedeztető öntözésre alakították ki. Az öntözött táblákat alacsony töltésekkel határolták el egymástól. Vízellátását a közeli Élővíz-csatornából biztosították. A békéscsabai Öntözött rét volt egykor az ország legnevezetesebb minta öntözőtelepe. Négy évtizeden keresztül kiváló szakemberek ( Sigmond Elek, Dégen Árpád és Röszler Károly) tanulmányozták az öntözéses rétgazdálkodást. Sigmond Elek a hazai szikesek első gyakorlati osztályozási rendszerét elsősorban itteni vizsgálatai alapján alkotta meg 1901 és 1903 között. Itt tanulmányozták a trágyázás és az öntözés összefüggéseit is 1901 és 1907 között. Évente 3-4 alkalommal öntözték és kaszálták a rétet. A rét szénaproduktuma 8-10-szeresére nőtt a fenti kezelések hatására. Az 1920-as években a rizs termesztésével is megpróbálkoztak! Később egyes részei beépítésre kerültek. A területből az első kisajátítás 40 évvel ezelőtt 1962-ben történt az egykori KISZ-lakótelep céljára. 1970-es évek elejétől a Lencsési-lakótelep építése tizedelte meg az Öntözött rétet. Ekkor tűnt el a területről a túzok is. A Lencsési-lakótelep utcáinak elnevezésénél igyekeztek minél több, az egykori élővilágra utaló nevet adni. Jelenleg a rétet kaszálóként, ill. legeltetésre használják. Az egykori öntözéses gazdálkodásra utaló csatornák mellet, itt-ott még fellelhető egy-egy csappantyús áteresz. A vasból készült átereszek biztosították a csatorna és az öntözött terület közötti kapcsolatot. Természetes flóramaradványai mindezek ellenére még fellelhetők. A sziksalátás változatú ürmöspuszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae limonietosum), és az ecsetpázsitos kaszáló (Agrostio-Alopecuretem pratensis) a legjellegzetesebb növénytársulások ezen a tt-en. Az öntözés mértékétől függően előfordulnak még a nedves rét fajai is. Az öntözőcsatornák partjait nagyon szépen fásították különböző fajokkal. Szép idős fák is találhatók köztük: kocsányos tölgy (Quercus robur), magaskőris (Fraxinus 34