Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 3. (Békéscsaba, 1996)

Csizmazia György: Tűnődés az épített és természetes környezet harmonikus emberi kapcsolatának pedagógiájáról

ban sajátítja el az ember. Az én időmben az egyetemen a „bölcsesség" nem volt különösebb érték (állampárti idők közepén!), szerencsémre annál inkább az általános iskolában, jó néptanítómnak (Kozári Gyulának) köszönhetően. Az univerzitáson, gimnáziumban mintha „majonézes salátát" etettek volna velünk. Vagyis ezt a gasztronómiai csemegét megették, megetették oktatóinkkal, s ők azt „verbálisan kihányva tálalták nekünk, szellemi konzumenseknek"... S az volt a jeles, ha pontosan fölsoroltuk az utolsó szem rizibizi fekvését is ebben a „féligasszimilált" visszamaradt corpus delic-tiben. Hogy mégis mások lettünk, köszönhetjük egy-két provokatív és kreatív gondolkozású nevelő profnak (néhai Ábrahám Ambrus, Kolosváry Gábor és Beretzk Péter „tanárainknak"). Tehát arról nem lehet lemondani (a TV, stb. hatások miatt még inkább nem!), hogy a nevelés-oktatás a kulcsa e kérdés harmonikus megoldásának, de milyen nevelőkkel? Magyarországon 1 130 656 kisdiák járt az általános iskolába 1991-ben, azóta ez a szám erősen csökken!! S ez az a korosztály, ahol reménykeltőén tudunk tenni a címbéli kapcsolatrendszer harmóniája érdekében. (Már és még!) S ezt egyrészt oktató munkánkkal érhetjük el, de még inkább neveléssel. Ezekben a folyamatokban pedagógiai és pszichológiai elveinknek, tetteinknek döntő szerepe van. Minden fórumon, ahol környezetvédelmi neveléssel foglalkoznak megállapítják, hogy az elemi iskolában ilyetén ismereteknek nem lezárt tudásanyagot kell tartalmazniok. A téma iránt nyitott, problémaérzékeny, kreatív gondolkozású diákságot kell formálni! S ugyanakkor nem történik más a diáksággal - tisztelet a kivételeknek -, 76