Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

fennmaradhatott volna, mint például a Békés megyei Fás ese­tében. Az egyetlen fennmaradt név, ami erdő meglétére utal­hat: Mező-Kopáncs. Borovszky (1896) szerint a név a harkály szóból származik, mert "valószínűleg nagy számmal volt talál­ható", ami erdő meglétére utalna, de a harkályok tömeges elő­fordulását ezen a tájon - még erdős helyeken is - valószínűt­lennek tartjuk. A lágyszárú vegetációról ebből a korszakból nem ren­delkezünk adatokkal. A földművelés jellegéből (vad talaj váltó, parlagoló) és a sűrű Árpád-kori régészeti lelőhelyekből arra következtetünk, hogy az ősgyepek már ekkor váltakozva műve­lés alá kerültek. A XIII. század második felében induló, majd a XIV. században felgyorsuló pusztásodás (kis falvak eltűnése, mezővárosok fejlődése) azonban újra nagy területeken tette le­hetővé a pusztai vegetáció regenerálódását. A pusztásodás mélypontja a XVI. század végére, XVII. század elejére tehető, amikor a 15 éves háború harcai nyomán az itt telelő tatár hadak a területet kiélték (Blazovich, 1985). Csanád-megye a XV. században még 15-20 ezer főnyi lakossága 2500-ra csökken (Bohdanecky, 1940). Makó határában a XVI. század második felében a szántóföld "rendkívül gyengének mutatkozik", a vá­ros gabonabehozatalra szorult. A mezőgazdaság súlypontja az állattenyésztésen volt (Szakály, 1993). A térség vízrajzi viszonyairól szintén keveset tudunk. Bodnár (1928) szerint a Tisza árvizei néhány deciméter maga­sak lehettek, amire ő a honfoglalás kori sírok elhelyezkedésé- ­bői következtet. A Száraz-ér a lecsapolások előtti vízviszonya­ihoz képest bővízűbb lehetett, Makónál malom is működött rajta (Szeremlei, 1900; Gazdag, 1964), bár Blazovich (1985) nem talál a víziszállításra utaló adatokat. A Makó környéki mocsarakban még fészkelhetett a daru, amire az utal, hogy 1670 körül a várostól Balassa Imre földbirtokos "40 szál daru­tollat" követelt a 200 forint adó mellé (Borovszky, 1896). 73

Next

/
Thumbnails
Contents