Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

Visszatelepülés és az új kultúrtáj kialakítása (XVIII. sz. - XIX. sz. első fele) 1596-ra a térség feltehetően összes települése elpusztult: Makó, Komlós, Pitvaros, Székegyház, Mező-Kopáncs, Rákos. (Királyhegyes és Palota esetében sem pusztulásra, sem megmaradásra utaló forrás nincs - Tóth Ferenc szóbeli közlése). A XVII. században csak pusztákat említenek a források (apud Barna, 1929 és Borovszky, 1896). A fennmaradt mezővárosok fokozatosan nagy területekhez jutnak, így határaik egyre nőnek. A nagykiterjedésű kincstári pusztákon külterjes módon magyar szürke marhákat tenyésztenek nomadizáló, szerb és örmény nemzetiségű, illetve erdélyi pásztorok. Az állatokat Bécsben adták el. "Szemet alig termeltek", a kenyeret a pécskai pék háromnaponta szállította (Gaál, 1929; Bohdaneczky, 1940). A térség betelepülése 1699-ben kezdődik, amikor megalakul Makó. A XVIII. század közepére négy újabb település jön létre: Tótkomlós, Battonya, Tornya és Földeák. A század második felében alakul meg Csanád, Nagylak, Apátfalva és Palota, de a vizsgált terület továbbra is makói, tótkomlósi, illetve kincstári birtok marad. Újabb települések majd csak az 1840-es években jönnek létre. A táj legkorábbi, részletes jellemzését a II. József-féle, I. katonai térkép teszi lehetővé (ismertetését lásd: BorbélyNagy 1932, a Csanád-megyei lapok magyarázatát: Eperjessy 1971). Méretaránya 1: 28 800, ami már a kisebb vízállások, sőt magányos fák ábrázolását is lehetővé teszi. A térkép készítői azt a feladatot kapták, hogy az erdőket és fafajaikat, a pontos vízrajzi viszonyokat, a legelők és utak állapotát, stb. pontosan jegyezzék fel, és a térképen kívül írásban is rögzítsék (ez a csatlakozó Országleírás). 74