Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 2. (Békéscsaba, 1996)

Molnár Zsolt: A Pitvarosi-puszták és környékük vegetáció- és tájtörténete a középkortól napjainkig

Natura Bekesiensis - 2., Békéscsaba, 65-97., 1996. A PITVAROSI-PUSZTÁK ÉS KÖRNYÉKÜK VEGETÁCIÓ- ÉS TÁJTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORTÓL NAPJAINKIG Molnár Zsolt Összefoglalás Történeti források alapján részleteiben rekonstruáltuk a Pitvaros és Makó környéki legfontosabb élőhelyek (szikes- és löszgyepek, erdők és mocsarak), valamint a tájhasználat elmúlt néhány száz éves történetét. Ezáltal lehetővé vált a mai vegetáció mintázatának és dinamikájának történeti szempontú értékelése. Bizonyítottuk a Pitvarosi-puszták szikes jellegének ősiségét Vedres István 1805-ös legelőtérképe, múltbeli földrajzi nevek, kataszteri térképek, néprajzi és történeti botanikai adatok és a mai vegetáció fajkészlete álapján. A tiszántúli szikes pusztákra jellemző extenzív állattartást a XVII. század óta folyamatosan ki lehetett mutatni a területen. Térképi és írásos források alapján megállapítható volt, hogy a tavaszi belvizek kiterjedése az elmúlt 200 évben jelentősen nem változott, bár a mélyedések nagyobb mocsarai a lecsapolások következtében összezsugorodtak. A terület a múltban csak igen kis mértékben állt közvetlen összeköttetésben a Maros áradásaival, így a folyószabályozás nem lehetett nagy hatással a terület vízháztartására. Földrajzi nevek és térképek alapján, utazók és botanikusok feljegyzéseiből stb. azt a következtetést lehetett levonni, 65