Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)

Deli Tamás: Jégkorszaki nagyemlősök Békés megyében

földtömegeket mozgatnak meg, időnként előkerülnek egykor élt, nagyobb emlősök csontvázdarabjai is. Mára már kihalt vagy trópusi országokban tovább tenyésző emlősök maradványai szép számmal kerülnek elő hazánk területén is. Ki hinné, hogy nem sokkal a jégkorszak vége előtt (10 000 éve) még élt a Kárpát-medencében oroszlán (Panthera leo), illetve annak a hideghez alkalmazkodott nagyobb és hosszabb szőrű rokona, a barlangi oroszlán (P. spelaeus). A közismertebb, mára már kihalt kardfogú tigris (Epimachariodus) mellett párducot (P. pardus) és az ún. gombaszögi oroszlánt (Leo gombaszoegensis) (egyesek szerint a jaguárhoz áll közelebb) is megtalálhattuk itt. Még hihetetlenebb volt az ürömi víziló (Hippopotamus antiquus) felfedezése a Budapest környéki, egykori melegvizes tavak üledékeiben. Ez a faj közvetlen őse volt a ma csupán a trópusi Afrikában élő afrikai vízilónak (Hippopotamus amphibius), amelynek jelenlegi élőhelye alapján feltételezhető, hogy közel 1 millió évvel ezelőtt ezekben a langyos vizes tavakban olyan feltételek uralkodtak, amelyek lehetővé tették akár nagy termetű trópusi állatok fennmaradását is. A jégkorszak közepe táján (középső pleisztocén) igen érdekes és változatos igényű állatsereglet található meg a Kárpát-medencében. Még jelen voltak a korábbi időszakok maradványfajai, a barlangi medve őse (Ursus deningeri), az őshiéna (Pachycrocuta), a kardfogú tigris (Epimachairodus), az etruszk orrszarvú (Dicerorhinus etruscus) vagy az óriás hód (Trogontherium), de már megjelentek az északi és a nagy keleti sztyeppék hidegtürő fajai, amelyek a későbbiekben

27