Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 10. (Békéscsaba, 2009)
Deli Tamás: Jégkorszaki nagyemlősök Békés megyében
A negyedidőszak elejére (2,6 millió évvel ezelőtt) részben már kialakult Európa modern flórája és faunája. Ekkor jelentek meg a ma is élő fajok vagy azok közvetlen ősei. Az éghajlati periódusok váltakozását követő vegetációs átrendeződések és nem utolsó sorban az értelmes ember, a Homo sapiens megjelenése ezen a mai értelemben vett modern állat- és növényvilágon kisebb-na- gyobb korrekciókat hajtott ugyan végbe, de az élővilág jellege már nem sokat változott. A fenti megállapítás a kontinens egészét tekintve igaz, de a kisebb földrajzi egységeken belül igencsak jelentősek voltak az élővilág változásai. A legszembetűnőbb közülük a tőlünk északabbra eső, korábban jéggel borított területeken ment végbe, ahol a felmelegedési időszakokban a terület benépesült. Más el nem jegesedő részeken, mint amilyen a Kárpát-medence is volt, jelentős fauna- és flóramozgások játszódtak le. A jégkorszakok ideje alatt a mai tundra és tajga állatai és növényei népesítették be hazánk területét, számos, mára már kihalt vagy jelenleg csupán a Közép- és Belső-Azsiában élő fajokkal. Ugyanakkor a lehűlések közötti felmelegedési periódusokban, az ún. interglaciálisokban mediterrán fajok is megjelentek nálunk, ahogyan azt jelenleg is tapasztaljuk. A Kárpát-medencében a lehülési periódusokban az éghajlat hűvösebbé és szárazabbá vált (megjelent több olyan rágcsáló, amely azt jelzi, hogy az Alföldön hideg kontinentális, sivatagos foltok is létezhettek), ugyanakkor a felmelegedések idején az enyhébb vagy éppen meleg vegetációs időszakok csapadékban bőségesebbek lehettek (erről tanúskodnak az erdőlakó csigák nagyobb arányú megjelenései). Ez némiképp ellentmond a globális felmelegedéssel kapcsolatos azon szakértői véleményeknek, amelyek szerint a melegedés a Kárpát-medence elsivatagosodásához vezethet. Hogy milyen fajok éltek az elmúlt, közel 2 millió év alatt, és milyen lehetett a környezetük, arról többek között az egykor élt élőlények maradványai, az ún. fossziliák tanúskodnak. Ilyenek a mészvázas csigák és kagylók héjai vagy a gerincesek meszes vázrendszerei, a bogarak kemény kitinpáncéljai, netán a növényi pollenek, az erdőtüzek után visszamaradt faszénmaradványok stb. Ezek kedvező körülmények között jól megőrződnek, és komplex vizsgálatukkal modellezni lehet egy adott terület egykori élővilágát, amelyből pedig környezetükre, így a helyi éghajlatra is következtethetünk. Talán sokak számára hihetetlenül hangzik, de hazánkban nagyon sok helyen találunk olyan üledéket, amelyben jégkorszaki fossziliák találhatók. Alföldi folyóink kavicsos, homokos vagy éppen agyagos rétegsorai, löszvidékeinknek majdnem az egésze, ugyanakkor a lápok, mocsarak tőzeges, agyagos mélyedései, a hegyekben pedig barlangok, hasadékok, üregek üledékei vagy édesvízi mészkőrétegei rejthetnek gazdag leletegyüttest. Az itt található élőlények maradványai az esetek legnagyobb részében nem látványosak (pl. egy-egy pocokcsont), sőt kifejezetten aprók (pl. löszcsigák) vagy éppen mikroszkópos méretűek (pollenek). A bányamunkálatok vagy építkezések során, amikor nagyobb 26
