Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 1. (Békéscsaba, 1994)

Csizmazia György: Emlékezés Beretzk Péter természettudósra (1894–1994)

érvényes az élettelenekre, elsősorban a megváltozott ősi földre" - írta egyhelyütt BERETZK Péter, s részben igaza volt! Azért csak félig, mert személy szerint őt, az orvost, a madarászt még életében megbecsülték és szerették, kitüntetésekkel honorálták, szakmai címekkel támogatták. Tanítványai és barátai szeretettel vették körbe. A földet, a szeretett Fehér-tavat is sikerült ismertté tennie, de megvédenie, az ősi szikes állapotban megtartania, bizony nagy harcok árán sem sikerült. Pedig ez töltötte ki életét, amely Szegedről indult, s itt költözött ki az őskertbe is. 1894. október 23-án született Szegeden. Édesapja református pap volt. О maga is vallásos neveltetésű és érzelmű, de ezt mélyen, rejtetten őrizte, a korszak politikája miatt. Csak kevesen tudhattuk, és kísértük el néha vasárnap hajnalban a jezsuiták templomába, ahonnan azután egyenest a tóra indultunk. Ezekre a hajnali misékre is inkább KÉVE András - szívbéli barátja - miatt járt el, kísérte el. Középiskoláit a Szegedi Állami Gimnáziumban végezte, ahol jeles eredménnyel érettségizett. Az orvosegyetemet 1912-ben Kolozsváron kezdte, majd az első világháború miatt megszakította tanulmányait. 1918-20 között Budapesten folytatta és ott szerezte meg szülész-nőgyógyász diplomáját. Először a KORÓDA Kórházban dolgozott (a mai Juhász Gyula utcában volt), majd első házasságának fölbontása után visszaköltözött a Református Palotába özvegy édesanyjához, s ott magánrendelőt nyitott. Klinikai tanársegéd volt, később a MÁV-szolgálatába lépett, ahonnan 43 évi orvosi szolgálat után igazgató főorvosként ment nyugdíjba. 62