Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 1. (Békéscsaba, 1994)

Csizmazia György: Emlékezés Beretzk Péter természettudósra (1894–1994)

Harmadik házassága eredményezte számára a megelégedett és kiegyensúlyozott családi környezetet és békességet (Farkas Mária - szegedi paprikamalmos-család lánya). Manci néni lelkes társa volt, elkísérte Fehér-tói útjaira s a hazai és külföldi madarászok vendégül látásában, törődésével sokat segített férje munkájában. Orvosként dolgozott, amatőrként, profi szinten madarászott. BERETZK Péter a régi orvosok tudásszomját örökölte. A kolozsvári évek is ezt erősítették, ahol az orvosi működésük mellett a természet kedvelői, szerelmesei lettek, természetbúvárok voltak, mert akkoriban ez a két tudományterület még összetartozott. A Fehér-tóra mint vadász jutott el, naplójának bejegyzései szenvedélyes puskásra utaltak. Külön fejlécet hagyott a fácán, a nyúl és a fogoly számára, a többi lőtt állatot először „vegyes" fölírat alatt jegyezte föl. Évek múltával, ahogyan egyre jobban megismerte a madarakat, beleszerelmesedik gyűjtésükbe és megfigyelésükbe. 1937-től elmarad a „vadászati" fejlécezés és a vadásznapló átalakul minden apró részletet megörökítő, kutató jegyzőkönyvvé. A madárvilágot Herman Ottó könyvei szerettették meg vele még gyermekkorában, s később, mint vadász-madarász nagy szenvedéllyel gyűjtötte a tó fészkelő és átvonuló madarait. Maga preparálta azokat, meghatározásra elküldte a Madártani Központba VASVÁRI Miklósnak és GRESCHIK Jenőnek. Elsősorban VASVÁRI Miklós lelkes és pártoló munkája, segítése eredményeképpen BERETZK Péter hamarosan önálló ornitológussá válik. 63