Ván Hajnalka (szerk.): Bepillantás a kintbe. Kolozsváry-Stupler Éva művészete - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 9. (Békéscsaba, 2017)
Ván Hajnalka: Bepillatnás a kintbe
19 Énem 1995 vegyes technika 73,5 x 35,5 x 25,5 cm az alkotó szemszögéből a szakrális és profán munkák valójában nem képeznek külön csoportot. Ám automatizmussal sem építkezik, ahogy egykor a szürrealisták tették, spontán folyamattá téve a megvalósulást, mert ő komponálja műveit. Az alkotás gondtalan öröme egyes állatos tematikájú kompozíciókban érhető leginkább tetten (Varázsmadár, 2003; Cipőhal, 2004; Korcsolyahal, 2004, Szövőhal, 2004). Ezek esetében szinte kézen fogva jár nála az alkotókedv és a jókedv. Nagyon termékeny időszaka ez a művésznek, ám a bőség nem zárja ki az elmélyülést. E témák között is megtalálja az alkotó a tartalmi mutatót, hiszen a „szem” alkalmazására hozott példákra visszamutatva ugyancsak megemlítésre kerülhet a Töltött hal című 2004-es munka, mely egy a zsidó ünnepekkor készülő étel receptjéről van elnevezve. Itt egy szemről készített fotót épít be a hal szemeként. Annak valódiságát a faanyagú alapformával és műanyag legyekkel ellenpontozza. A bezárás, a bezárva levés egy következő megközelítése lehet a kint-bent koncepciónak. Itt nem játék a kérdés, hogy hol vagyunk és honnan nézünk, hanem egyértelmű a helyzet. A művekben többféle mélységben és szemszögből jelenik meg a bezárva/elzárva létezés fájdalma. Lehet külső erők hatására (Mártírnő, 2001; Engedj ki! 2012) és ami az elemésztőbb, a saját börtönünkbe zártság, vagy a sors elkerülhetetlensége (Egyetlen kiút, 2001; Kortárs valóság, 2002; Életed Ideje, 2003; Darwin kisállata, 2004). Az elsőként említett Mártírnő című alkotás esetében, a fésülködő tükörbe komponált jelenet a nőiségre utal, de a tárgy dobjába belehelyezett, felfüggesztett vértanú mégsem egy szépelgő momentumot dolgoz fel, hanem a kiszolgáltatottságot. A szabadság elvesztésének jelentését a galambok földre hullott alakjának klasszikus szimbolikája húzza alá. A Mártírnőné\ a bezártságnak külső tere van, melyet a befoglaló tárgy jelenít meg, ellenben a Darwin kisállata című alkotás esetében a test maga a zárka. Az itt megjelenő testrész olyan erővel vonja magára a tekintetet, hogy a mű abban, vagyis a hüllőkoponya nyelvében csúcsosodik ki. A sikolyszerű ábrázat a művész több alkotásában is visszatér. Ezek tartalma beszél alkotójuk helyett, vizualizálva a sok átélt fizikai fájdalmat. Kolozs- váry-Stupler Éva művei sokszor terápiás jelleg-
