Ván Hajnalka (szerk.): Bepillantás a kintbe. Kolozsváry-Stupler Éva művészete - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 9. (Békéscsaba, 2017)
Ván Hajnalka: Bepillatnás a kintbe
17 illetve gyakorinak mondhatók az ablakot, mint készen kapott tárgyat felhasználó kompozíciók is. A „dobozművészetnek” egyik első és kiemelkedő alakja az amerikai Joseph Cornell, aki az 50-es években készített talált tárgyakból felépülő dobozba rendezett műveket. Az előképként szolgáló művész már a szürrealizmus hőskorában is alkotó tevékenységet folytatott, és e stílust újraértelmezve örökítette át a század második felére. Marcel Duchamp, aki pedig a szürrealizmust megelőző dadaizmus zászlaja alatt, vagyis időben korábban feltűnt, mégis a század második felének művészetét leginkább befolyásoló alkotója volt. Jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy átalakította a művészetről alkotott fogalmakat a ready made, vagyis a kész tárgy fogalmának és tettének művészetbe emelésével. Ez a szemlélet az, mely az assemblage-ok életre hívásában meghatározó szereppel bírt. „Zürichben ismerkedtünk meg a Dada irányzattal, hiszen onnan indult el, amit először nagyon furcsának véltem. Csak sokkal később kezdtem el értékelni, és én is sok minden érdekeset véltem felfedezni a mindennapi használati tárgyakban." A szabályok felborítása, a hagyományokkal való szembehelyezkedés csupán látszólagos ezen stílus követőinél, hiszen a művészet történetét nagyon is ismerik és a nagymesterek alázatos tisztelete hatja át őket, ám erős a legjobbaknál az újításra való hajlam és a fejlődésre érzékeny tehetség. Kolozsváry-Stupler Csodavárása ban is megjelennek a korakeresztény és későbbi korok szakrális műveiből ismert angyalalakok. Ugyanakkor él az avantgárd eszközével, a képbe komponált szöveg címadó gesztusával. Sok esetben használja ezt az eljárást, beszédessé téve vele műveit. Ezt a nagyon egyértelműnek tűnő művet mégsem könnyű megérteni, hisz azt az egyszerű és biztonságot adó kérdést, hogy hol vagyunk, nem segít megválaszolni. Kint vagy bent vagyunk-e? Illetve, mi is számít kintnek és bentnek? Évának és első férjének, Kolozsváry Pálnak nem csupán intellektuális játék volt, hanem létkérdésnek számított a „kint és bent” földrajzi helymeghatározása. Elszakadva lenni, máshol, egy másik földrészen otthon lenni - a kérdés már fiatalon megtalálta a művészt. „Az életemben az elejétől fogva „kint” éreztem magam, először zsidó származásom miatt, később kapitalistának neveztek el. Amerikában ezek a félelmek megszűntek, sehova sem tartoztam, senki sem kategorizált be. Mikor végre egyetemre kerültem és ott kerámiát tanultam, nagyon élveztem az agyag állandó változását a kezeimben, ami előbb kívül volt, most a belsejébe került. A kerámia munkáim tükrözték is ezt. Azután változtattam a megnyilvánulási formán, és a rézkarcolást csináltam hosszú évekig, sok rézkarcom foglalkozott azzal, ami bennem van és annak a rám tett hatásával.” Az első évtizedben készült, doboztérben megvalósult assemblage-ok esetében, melyek inkább képként működtek, és melyekre inkább az egy nézőpontúság jellemző, jobban elkülönül a kint és bent. Kívülről szemléljük a műveket, bár a fricska megjelenik egyes művek esetében, mint ahogy az 1993-as datálású Kaliforniai gótika címűben, ahogy Ádám és Éva belsejébe láthatunk. A főalakok teste és lelke, nemi szerepüknek hangot adva tárulkoznak fel a szemlélő előtt. A szabadabb életérzésnek köszönhetően Kolozsváry-Stupler Éva a későbbiekben elhagyta
