Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)
Kisházi Gusztáv: Tűzoltás és tűzoltóság Békéscsabán, 1865-1948 - Tűzoltás és eszközei
dők ez időben kovácsoltvas nyomókarokkal, becsiszolt fémdugattyúkkal, folyamatos sugárképzést biztosító légüsttel, a szivattyú 1 perces teljesítményének megfelelő nagyságú fémmedencével készültek. Kezelésük nyolc főt igényelt. Szivattyújuknak 6 méteres szívómélységnél is fel kellett vennie a vizet, a legelterjedtebb 100 mm hengerátmérőjű fecskendőnek legalább 160 liter vizet kellett szolgáltatnia percenként. Az 52 mm átmérőjű nyomótömlőre szerelt sugárcső 12 mm átmérőjű lövőkéjével 26 méter vízszintes sugártáv elérése volt a követelmény. A következő években sorra szerzikbe a virágkorát élő honi tűzoltószeripar új megoldású termékeit. Természetesen valamennyi szívóművel is rendelkezett. A budapesti Geittner és Rausch cégtől 1892-ben mozdonyfecskendőt és extincteurt (tűzoltókészüléket), 1893-ban vészvonatnak nevezett, felépítményén hidroforfecskendőt és kb. 500 liter űrtartalmú vaslajtot hordozó tűzoltószert vásároltak. 1895-ben a Jaminába már kihelyezett fecskendő és lajt mellé új hidroforfecskendőt rendszeresítenek, 1898-ban a régit felváltó fecskendőt rendelnek meg a Budapesti Szivattyú és Gépgyártól. A mozdonyfecskendő a korszak népszerű tűzoltószere. A 80, illetve 100 mm hengerátmérőjű szivattyúval rendelkező, medencés fecskendő előnye, hogy aránylag köny- nyű volt, kis helyen a földre helyezve lehetett működtetni. Ezáltal a szívónyílás egészen alacsonyra került, s ugyancsak alacsonyra kerültek a nyomókarok is, minek következtében előnyösebbé vált az erőkifejtés. Hidrofor névvel azokat a fecskendőket illették, amelyeknek nem volt medencéjük. Önsúlyuk kb. 40-50 kg-mal volt könnyebb, mint az A Geitner és Rausch cég kocsifellépője 33
