Kisházi Gusztáv - Kiss A. János - Nagy Szilvia: „Istennek dicsőség-egymásnak segítség!” - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 8. (Békéscsaba, 2016)
Kisházi Gusztáv: Tűzoltás és tűzoltóság Békéscsabán, 1865-1948 - Tűzoltás és eszközei
ugyanolyan teljesítményű medencés kivitelűeknek. A fém medencét egy összecsukható 120-200 literes kendervászon káddal pótolták. A fecskendőket a városháza hátsó udvarán lévő, e célra kialakított színben tartották. 1891-ben az éjszakai kivonulásokat megkönnyítendő a színt lámpával látták el, a tetőre pedig vízlevezető csatornát szereltek. A nagy értéket képviselő szereket az oldalfal nélküli építmény nem védte meg az időjárás viszontagságaitól, ezért 1893-ban a város új, téglapadozatú szertárt építtetett. Fejlődött a tűzjelzés is. 1894-ben a kistemplo- mi toronyőrséget és a tűzoltólaktanyát telefonnal kötötték össze, 1895-ben pedig a kis- templom felújításakor kialakítandó, a körüljárást lehetővé tevő toronyerkély készítéséről döntött az elöljárói tanács. A századforduló csabai tűzoltóságára bizton számíthattak a bajba jutottak. Más kérdés, hogy a tüzet fogott ház általában a lángok martalékává vált, az oltás inkább a tűz átterjedésének megfékezésére irányult. Nem róható ez fel tűzoltóink hibájaként, mert a - különösen belvároson kívüli — házak zsúp-, vagy nádfedelén a tűz villámsebesen terjedt, megállítani legfeljebb az ép részek lebontásával lehetett. A szétröppenő zsarátnok szalma- és szénakazlakat, farakásokat gyújtott meg, újabb épületeket sodort veszélybe. 1888 márciusában a kastélyi részen 17 ház, 1910 nagycsütörtökén a Szik-szak utcában 11 ház égett le. A tűzvész kifejlődését csak nagy területen folytatott védekezéssel lehetett meggátolni. Nem volt ritka, hogy az oltáshoz a helyben állomásozó katonákat — akár egy századot — is kivezényeltek. A már ismertetett tűzjelzési fogyatékosságon, és a vízhiányon kívül a hosszú vonulási idő is elősegítette a nagykiterjedésű tüzek kialakulását. Noha a riasztást követően 1-2 percen belül megkezdték a vonulást — ami nem csekélység, figyelembe véve a szertárból előhúzás és a lovak befogásának időigényét -, a rossz utak nem tették lehetővé a lóvontatás adta felső sebességértékek elérését. Az 1909-ben elfogadott tűzoltó szabályrendelet elsősorban a főállású tűzoltókból létrehozott tűzoltóság szervezetét hivatott megállapítani, de változást hozott a tűzjelzés módszerében is. A kistemplomi toronyőr tűz észlelésekor elsőként telefonon tartozott jelzést adni a tűzoltólaktanyába, majd csak ezután haranggal. A harangot a görögkeleti templom tornyában minden tűzesetnél félreverték, jaminai tűz előfordulásakor az ottani toronyban is. Ez utóbbi esetben a kistemplomból tilos volt harangjelzést adni. Ez időben a kéziszerszámok mellett 8 darab „újabb rendszerű tűzi fecskendő”, 1 darab „régi rendszerű tűzi fecskendő”, 1 darab vas lajtkocsi, 7 darab fa lajtkocsi, 1 darab 18 méteres Ideál típusú előkocsis tolólétra, 1 darab szerkocsi, 1 darab betegszállító kocsi és 1 darab gráci dugólétra képezte a szerállományt. Rendelkeztek már mentőponyvával, mentőtömlővel és kerékpárral is. A szerek a tűzoltólaktanyában, a gyalogsági laktanyában és a jaminai községháza udvarán nyertek elhelyezést. A felszerelés 1911-ben egy darab Mátrai-féle tűzoltó légzőkészülékkel egészült ki. A városi tűzoltóságról szóló, 1920-ban kiadott szabályrendelet részletesen taglalja a tűzoltóság szervezetét, a tűzoltók kötelességeit, a szolgálatellátás és a tűzoltás szabálya34
