Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Függelék

Függelék

írta dr. Galli Lóránt, a szerző második fia

Eddig tartott Apám emlékeztető jegyzeteire támaszkodó önéletrajzának általános érdeklődésre is számítható valódi történelmi része, amelyet Apám csak 1956 után mert megírni álnevekkel. Itt az álnevek helyett már a valódiakat írtam be.

Helyenként egy-egy történelmi dátumot, eseményt hozzá kellet tennem az eredeti szöveghez a teljesség és közérthetőség kedvéért, lexikoni és újkori történelmi adatokat felhasználva.

Visszatérve az 1920-as eseményekhez - Apám azután rendszeresen járt a dr. Szondy Lajos városi tisztiorvos házához udvarolni, ahol egy ideig nem tudták, hogy Boriska, vagy Irén miatt jár oda tulajdonképpen, bár a jelekből utóbbira lehetett következtetni. Amikor aztán egy vendégséget rendeztek, és Apámat Boriska mellé ültették, Irén mellé pedig mást, megérett Apámban az elhatározás, hogy Irénnek szerelmet valljon és megkérje a kezét. Miután ez sikerült egy utcai találkozás alkalmával, és a válasz is pozitív volt, hamarosan Galli János nagyapámmal együtt mentek el megkérni Irén kezét a Szondy nagyapámékhoz, akik szeretettel beleegyeztek a házasságba. Az esküvő 1922. június 28-án Irén névnapján volt megtartva.

így Apám sógora lett az az ifjabb Szondy Lajos - Irén egyik bátyja - aki tartalékos tüzér-főhadnagyként szolgált az I. világháborúban, s akivel az Apám az orosz fronton is találkozott 1914-ben Galíciában. Lajos Nowemiasto-nál bátor tettével megfordította a vereségre álló ütközetet, és ezért Nagyezüst vitézségi kitüntetést kapott. Az erről szóló levél így került hagyatékként hozzánk, és ezt itt a függelékben ismertetem szó szerint:

Dr. Szondy Lajos levele:

“Édes Szüleim és Testvéreim!

Tegnap hozta a hadosztályparancs királyi kitüntetésemet, az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érdemkereszttel.

Délben 11 órakor volt az ünnepélyes átadása (szünetelvén a harc). A 3. üteg vonult ki teljes számban, a többi ütegből egy-egy csapat és az egész ezred tisztikara Logoschan ezredessel az élén.

Az ünnepély fényét emelte azon körülmény, hogy ez az első vitézségi kitüntetés az ezredben, mely nem a rang szükségképpeni következménye.

11 órakor pontban megjelent a tüzér-brigadéros és a sorfalban felállított tiszti kar sorából engem előhívott. Felolvasta a legfelsőbb parancsot német és magyar nyelven, azután azt az úgynevezett »Heldenruf«-ot,

205