Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Függelék
amellyel hőssé avatják az embert és biztosítják, hogy - »mesékbe foglal tégedet az utókor s csodálva tekint örökké«. Majd beszédet intézett hozzám és méltatta érdemeimet, elmondván az esetet felolvasva az írásból. 1914. évi október 17-én a nowemiastói csata 1. napján délután úgy 3 óra tájban heves ágyúzásba kezdett az orosz tüzérség a Hrusatica magaslatok ellen, s ezt követőleg az orosz gyalogság nagy tömegekben támadást kezdett e magaslataink ellen, melyek mint támaszpontok, okvetlen tartandók voltak, ez volt a parancsunk. Gyalogságunk már-már ingadozni kezdett, különösen a heves ágyútűz folytán és ütegünk nem volt képes a tüzet viszonozni, mert az ellenséges ütegállás felfedezhetetlennek látszott. Látván a helyzet kritikus voltát, engedélyt kértem az ezredestől, hogy előre mehessek a 281-es magaslatig, hátha sikerül onnét felfedeznem az ellenséges tüzérség állását. O figyelmeztetett, hogy saját gyalogságunk legelső emberei is sokkal idébb vannak, tehát nem fogom a magaslatot idejekorán elérhetni és már az orosz gyalogság ott lesz. Sok vesztegetni való időnk nem lévén, egy telefonistát vettem magamhoz és a drótot húzva előre szaladtunk. Túlhaladván rajvonalunkon, még vagy 300 métert kellett megtenni a kilátópontig. De a hegyoldalban összesen 5-6 fa állott, s így teljesen ki voltunk szolgáltatva az ellenséges gyalogság gépfegyvere tüzének, mely kettőnkre, kiket előreszaladni látott, óriási tűzzel zúdult! Fától-fáig szaladtam és lehasaltam, hogy szusszhoz jussak, majd felugorva ismét a következő fáig futottam. Közben az ellenséges tüzérség is oda kezdett lőni, először srapnellel, majd gránáttal. A hátunk mögötti dombról a brigadéros türelmetlenül várt. Biztosra vette, hogy nem érem el a magaslatot. A gukkeren nézte előrejutásomat. De Hadúr kedves volt hozzám és a magaslatot mégis elértem. Ott lehasaltam egy fa mögé és szabad szemmel csakhamar észrevettem 8 ellenséges ágyút a gdeszicei major mögött. Két percbe sem tellett, az első két golyónk már repült az ágyúk felé és telefonon mondtam be megfigyelésemet a becsapódásra vonatkozóan. így a 3. lövésre be voltunk lőve az orosz ütegre. Ekkor az ügynevezett új »Minen-gránátokkal« kezdtük lőni őket. Gyors egymás utánban leadtunk vagy’ 40 lövést, amikor egy ellenséges lőszerkocsi gránátunktól találva a levegőbe repült, a mellette álló ágyút és legénységét szétvetve. Az ellenséges üteg látva sorsát, fel akart mozdonyozni, hogy’ elhajtson. Mi erre srapnellel feleltünk s fél órába került, míg az orosz üteg rengeteg lovat és embert veszítve roncsaival elhajtott. Az orosz gyalogság is megállt előrehaladásában, mivel a tüzérsége cserben hagyta. Én lázasan figyeltem lövéseinket és folyton a telefonba 206
