Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét az orosz harctérre
Június 9-én délelőtt pihenés lévén, 9 óráig aludtunk. Ébredés után meglepetésben volt részem. Elkészült fabódéból a tiszti étkezdénk! Fenyőfa, ágakkal díszített falai úgy festettek, mintha nálunk mindig ünnepély volna! Hát nincs? Majális ez! Délután, mint mindig a papnál kugliztunk. Este vacsora után sétálni mentem. Randevúm volt egy gyönyörű szép, 18 éves cigánylánnyal. Ilyen lehetett Cinka Panna, de szebb nem! Az útjába kerülő virágot az ember szakítsa le, ha teheti! A következő nap egyhangúan telt cl. De már június 11-én ismét nagyobb kirándulásra mentem a legényemmel, Bálint Istvánnal. Parancsot kaptam ugyanis, hogy a zászlóalj részére Samborban 12.000 koronát vételezzek fel. Minden felszerelésünket magunkhoz véve egy kocsira felpakoltam, és Turkára hajtattam a dandárparancsnoksághoz, hogy a nyugtát láttamozzam. Innen postavonaton Samborba utaztam. Eszembe jutott, hogy múlt év szeptember 15-én, a komamói csata utáni visszavonulásunk idején voltam Samborban. Egy krajcár nem sok, de annyi sem volt a zsebemben, s ott pihenve a város főterén, kölcsönkértem egy pár koronát, hogy Sambor csudáját megnézzem. Ugyanis a drogériában egy bájos szőke tündér szolgált ki, akinek az egyik szeme fekete, a másik gyönyörű szép kék volt. Újra megnéztem magamnak, s most is csuda szépen festett. A város semmit sem változott, csak az állomása van összelőve. A Royalban szálltam meg. Délután találkoztam a 2-es honvédek menetzászlóaljával, illetve annak tisztjeivel: dr. Simonka gyulai ügyvéddel, Unger Jenővel, a Margócsy lányok unokatestvérével. Simonka érdeklődött nálam, hogy milyen az orosz harctér, milyen a háború, mert most próbálja ki először. Én kíváncsiságát, mint öreg frontkatona azzal elégítettem ki, hogy az orosz front az olaszhoz képest egy majális! Háború utáni találkozásunkkor Simonka első szava az volt hozzám: Ez neked majális?! A gyulai honvédbaj társakkal együtt mentem moziba és utána együtt vacsoráztunk a Royálban. Az Armee Etappen-Komando csak másnap érkezett meg, s csak akkor vehettem fel a pénzt. Egész nap a Royalban, meg a korzón lógtam, mert csak este 10 órakor indult vonat Turkára, ahol Pista legényem az üres házban elfoglalt szállásomon várt. Jó szalmaágyat vetett és pompásan aludtunk. Június 13-án vasárnap volt. Vártam az értem küldendő vonatkocsit, de nem jött. Elmentem tudakozódni a dandárparancsnoksághoz, s ott értesítettek, hogy zászlóaljam holnapra ide fog érkezni. így is lett, és itt Turkán az egész zászlóalj vonatra ült és ott töltötte az éjszakát. A vonat csak június 11-én délután indult el, Stari Samboron át a Holownia fennsík 84
