Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét az orosz harctérre
mellett haladt. Felújultak emlékezetemben a múlt évi október 24-től november 6-ig e területen lejátszódó események. Láttam az állásainkat is, meg a Dnyesztert, ahol átkeltünk! Este 7 órakor értünk Samborba. Itt kiszálltunk a vonatból és szállásoltunk az állomás mellett. Másnap június 15-én vonultunk át gyalogosan Sambor városán át és Baraniecska-Wola-ig meneteltünk egy szuszra. Itt a mezőn ebédeltünk és pihentünk. Láttam az utat, mely Brescsány faluba vezetett, ahol tavaly a komarnói csatákban történt eltévedésem után visszacsatlakoztam ezredemhez. Délután tovább meneteltünk Krukienicze faluig, ahol a XIX. hadtestparancsnokságunk közölte velünk, hogy itt várjuk be Csordacsics kapitányt az ezredünktől, akitől a további rendelkezéseket majd megkapjuk. Másnap reggel azonban csak azt a hírt hallottuk, hogy az oroszok ismét visszavonultak Kuttenberg felé, s ezredünk üldözi őket, s mi menjünk utána. A gorlicei áttörés után vagyunk, s az orosz hadsereg ott annyi ágyút és lövedéket vesztett, hogy annak hiányát érezve kénytelen folyton visszavonulni. Ha ez így megy tovább, soha sem érjük utol az ezredünket! Mysticén át Sadowa-Visznia városán haladtunkelőre este 11 óráig tartó menettel. De legalább jó helyen szállásoltam. Két kedves lengyel öregasszony házában kaptam szállást. Kitörő örömmel fogadtak, mert sokat szenvedtek az oroszoktól. Tudtam velük beszélni, mert a tót nyelv közelebb áll a lengyelhez, mint az oroszhoz. Felszabadulásuk örömére felnyitották egy szekrénnyel elpalástolt ajtójukat, mely az eldugott és megmentett bútoraikat magában foglaló szobába vezetett. Innen hoztak ágyneműt, s jó ágyat vetettek nekem. Élvezték az elzárt szobájuk újra birtokba vételét, amelyet az oroszok ittléte miatt 10 hónapig nem használhattak. Reggel 7-kor a grodeki úton meneteltünk tovább Kittenbergen át Hartfeldre, de ezredünk a mai napon innen is tovább vonult. Itt más látványosságban volt része zászlóaljunknak. Előttünk 1-2 km-re srapnelek csapódtak a földbe. Nézték az újoncok! Etvel századosunk is meghökkent. Egy kerülővel vezette tovább zászlóaljunkat. Szép lenne, ha ily távoli tüzelést figyelembe vennénk! Visszakerültünk Hartfeldre. Itt tábort ütöttünk. A földre vetett szalmán, sátor nélkül aludtam a hűvös galíciai éjszakán. Hajnalban már felkeltem, s a tűznél melegedtem. Milyen jó a lobogó tüzbe órák hosszát bámulni! Végre egy kis meneteléssel június 18-án Weisenbergbe értünk az ott táborozó ezredünkhöz. Csatlakozásunk Papst alezredes, ezredparancsnok 85
