Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét az orosz harctérre
Ismét az orosz harctérre 1915. évi május 30-án kaptuk a parancsot, hogy másnap indul a menetzászlóalj. Alig volt időm elbúcsúzni, olyan sietve kellett magamat összekapkodnom. Ekkor már tudtam, hogy mire van szükségem a harctéren, s azokat magammal hoztam. A családtól való búcsúzáson hamar átestem. Egész éjjel mulattam a Fiúméban baj társaimmal. Reggel 5 órakor már teljes tábori öltözékben ott álltam a laktanya udvarán. Kevesen kísértek ki. 7 órakor vonatunk már elrobogott Nagyvárad felé. Vitt a vonat bizonytalan sorsom felé! Éltünk víg volt. Katonai zenekarunk velünk jött, és a nagyobb állomásokon térzenézett. Debrecenen, Nyíregyházán, Ungváron keresztül Hajasdig utaztunk. Itt kiszálltunk, s gyalog meneteltünk Uzsok felé. Vonaton azért nem szállítottak tovább, mert a zászlóaljnak bele kellett edzenie magát a hosszabb gyaloglásokba, és az időjárás viszontagságaiba. Én vezettem az elől haladó századot, s Uzsoknál a határt elérve, megállítottam a zászlóaljat. Odarendeltem a zenekart, s meghagytam, hogy a Himnuszt játsszák el. Csak e kis ünnepély lefolytatása után indultunk idegen országok felé! Galli Károly tiszttársaival (a pelerines tiszt jobb válla mögött áll) 81
