Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Betegszabadságom ideje
Betegszabadságom ideje Kimondhatatlan jó érzés töltött el azon gondolkozva, hogy ismét „ember” vagyok, aki dolga elvégzése után szórakozhat nyugodtan, élete és egészsége kockáztatása nélkül élhet. Nem vagyok „alárendelt”, aki azt teszi nappal és éjjel egyfolytában hónapok óta, amit neki parancsolnak! Egész nap heverésztem. Paraszt házigazdámnál étkezést rendeltem. Általa másnap hajnali indulásra egy parasztszekeret szereztem, amely majd elvisz engem Homonnáig, ahonnan már vonat indul az ország belseje felé. Este 9 órakor már aludtam, de 10 órakor ablakkopogás ébresztett fel.- Ki az ? - kérdeztem.- Kursinszky - volt a felelet.- Gyere be kedves barátom! - szóltam. Mikor belépett a szobába, láttam, hogy a feje egy nagy pólyával be van kötözve. Elmesélte, hogy századunkkal Ökrös felé meneteltek, s ott csatlakozva a 29-esek balszámyához, a támadás elején raj vonalban vezette századát. Közben éppen feküdtek, amikor oldalról kaptak fegyvertüzet, s egy golyó a zubbonya mellén a ráncokon keresztül 4 lyukat tépve az állát horzsolta és felsebezte. A kötözőhelyen az orvos nagy kötést tett a fejére, hogy - mint a „tábori ezreddel” feljött tiszt - mehessen már haza. Örültem bajtársam szerencsés sebesülésének, mert Ő is megérdemelte már a pihenést! December 8-án hajnalban indultunk tehát együtt egy parasztszekéren Homonna felé. Azon imádkoztunk, hogy utunkba ne kerüljön a tábori kórház, mert ha ott minket megvizsgálnak, s nincs lázunk, úgy visszaküldenek a harctérre, mintha el sem jöttünk volna onnan! Már világosodott, mikor szemben az úton egy katonai kocsisor közeledett. A szekerek oldalán ezt olvastam: Feldspital No. 5. No, ez kell nekünk! Pá! Pá! Reggel fél 7 órára már Elomonnára érkeztünk, a vasúti állomásra. Most már szabad az út hazáig! Az állomás előtt egy nagy téren katonai vonatosztag (train) vesztegelt. A katonák valahol aludtak még. Közelebb lépek egy kocsihoz, s olvasom rajta: Inf.Reg. No. 101. XV. Compagnie. Hát ez éppen a századom kocsija! Felugrottam rá, és a ponyva alatt levő csomagok között kutatok, s megtalálom a nekem még októberben hazulról megküldött csomagomat, amit a vonatosztag a folytonosan mozgó harcok közepette nem bírt nekem kikézbesíteni. 73
