Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Betegszabadságom ideje

Egy vonat indulás előtt állott a pályán Budapest felé. Felszálltunk, s a csomagomban egy teljesen új katonaruhát, felső szőrmebéléses zubbonyt, fehérneműt, csavaros kamáslit találtam, csak a sapka hiányzott. Ott a vasúti fülkében tetőtől talpig tisztába öltöztem át, s a piszkos, rongyos ruháimat az ablakon kidobáltam. A sapkámat meg kellett tartanom, bár rongyos és a tábortűznél való szárítás közben kiégett lyukakkal volt díszítve. A tetvektől egyben megmenekedtem. A vonatra hárman szálltunk fel, Kursinszky, Bálint János kísérőként mellém rendelt tisztilegényem és én. A negyedik, egy csendőr­százados igazoltatott, amire elég volt az ezredorvos kis szolgálati jegye. Budapestig utaztunk. A nyomasztó érzés alól, mely a harctéren állandóan szorongatja a katonát, felszabadultam, és élveztem visszanyert szabadságomat. Láttam az embereket gond nélkül nevetgélni, moziba és más mulatókba menni, s csodálkoztam, hogy így is lehet élni? Budapesten az Astoriában szálltam meg, egy kétágyas szobát kaptam. Lefeküdtem az ágyra és élvezettel hemperegtem. Sokáig emlékeztem az ekkor érzett nagy örömömre, s mindig eszembe jutott az, valahányszor felvettem azt a Lustig Ede címkés hálóingemet, amit ott akkor a Rákóczi úton vettem. Bálint tisztilegényem osztozott az örömömben, mert hazamehetett Nagylakra a szüleihez, akiknek 150 hold földjük volt ott. Örömében azt ígérte nekem hálából, hogy a háború befejezte után ajándékba ad nekem egy hátas lovat. No ebből persze nem lett semmi. Békéscsabára utaztam, ahol a polgári fiúiskolában elhelyezett katonai kórházba kerültem, melynek parancsnoka Stemschuss orvos őrnagy volt.17 A tisztiszobában heten voltunk betegek. Frühstök László erdőmémök tartalékos hadnagy, dr. Galli Géza másodunokatestvérem, tartalékos hadnagy, Kautz Gyula tartalékos hadnagy, városi főszámvevő, Sztankovics népfelkelő hadnagy, gazdatiszt, Bauer hódmezővásárhelyi malmos, tarta­lékos főhadnagy és egy tényleges 101-es tiszt, Escherolles százados. Majdnem mindegyikünk hazulról kapta az ebédet, így egymást is kínálva, fényes koszton éltünk. Sakkoztunk, szórakoztunk. Pappházy őrnagy, első zászlóaljparancsnokom, mikor a kórházba érkeztem, azt üzente nekem, hogy ha semmi betegségem sincsen, 3 hónapig a kórházban fog tartatni, mert hosszú harctéri szolgálatomnál fogva ezt megérdemlem. A felsőbb elismerés is megjött, megkaptam a Károly-csapatkereszt mellé a Signum Laudis-t kitűnő harctéri magaviseletemért.18 Ez a kitüntetés nagy szó volt akkor, mert mindig mozgó harcokban lévén, változtak a parancsnokok, és nem volt idő sem, de összeköttetés sem a hátrésszel, s 74

Next

/
Thumbnails
Contents