Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A baligródi csata
Mi is folytattuk a visszavonulást Zemplénoroszi felé. De reánk, IV. zászlóaljra újra nagy feladat várt. A Zemplénoroszitól jobbra és balra fekvő hegyekre kapaszkodtunk fel, s ott foglaltunk állást, hogy seregeink visszavonulását fedezzük. Az én századom a nyugat felé eső oldalon foglalt állást a szélen. Beástuk magunkat. Nemsokára alkonyodott. Sűrű köd szállott le, melynek leple alatt mi is folytattuk a visszavonulást. Az én századom persze mint utóvéd (Nachhut) leghátul, kb. 1 km-nyire az ezred mögött. Egy hídnál észak felé szembefordulva állást vettem. A menekülők szekerei jöttek hosszú sorban. Leginkább zsidók, sok gyerekkel. Azután a visszamaradt hidászkatonák már robbantották is a hidat. Szomorú kép! Ellenben a táj gyönyörű! Az erdők megpirosodott, rozsdás színű leveleikkel, helyenként hóval takarva. Valami csodás volt! így keltünk át a haza szent határhegyein immár harmadszor! A Himnuszt énekeltük! A hazában este 8 órakor elértük az előre elkészített lövészárkokban fekvő népfelkelő katonákkal12 megszállott rajvonalat. A völgyben barakkok voltak építve, azok egyikében éjjeleztünk. Kályha is volt beállítva és befütve. Idáig jutottunk tehát a baligródi csata elvesztése után! A zemplénoroszi barakkokban két napig pihentünk és tisztálkodtunk. Helyettünk most a III. zászlóalj volt kint a rajvonalban. Sajnos útközben tapasztaltam, hogy a határ, a hágó egy cseppet sincs megerősítve. Ami van, az a nullával egyenlő! A jablonkai szorost, ahol bejöttünk, egy Landsturm-brigád13 és a mi ezredünkből most az I. zászlóalj védi Erdélyi Zoltán tartalékos hadnagy vezetésével. November 16-án az oroszok erős ágyútüzzel árasztották el a szorost. Egy-két srapnel a községbe is bevágott, amit a lakosság fülsiketítő ordítással kísért. Nem volt az ilyesmihez hozzászokva! Elkeseregtem azon, hogy az oroszok ilyen nagy ágyúzást képesek rendezni, míg a mi tüzéreink alig adnak le egy-egy lövést, mert a lövedékekkel takarékoskodniuk kell. Amellett mi a megtizedelt, gyenge ezredünkkel ugyan mit tehetünk? Az én 15. századom egy szakasznak a hadilétszámát sem üti meg, 76 puskásból áll. Ebből is ma őrjárati szolgálatra leadtam 31 embert. Itt most a Landsturm-brigád parancsnoksága alá van vetve egész zászlóaljunk. November 17-én reggel parancsra a község déli végére rendeltek, mint tartalékot. Házakba szállásoltunk. Itt hallottam a hírt, hogy szegény Erdélyi Zoli hadnagy bajtársam a határnál volt fedezékében, és gránát telitalálat következtében meghalt! Béke poraira! Legalább magyar földben fog feküdni. A másik hírem is szomorú volt: az oroszok az uzsoki szorost bevették. 60
