Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A chyrowi csata
szegezve, rettenetes „hurrá” kiáltással az oroszok jól megásott lövészárkára vetették magukat. Azok nem bírták ki a rohamot, mert szívós küzdelmüket abbahagyva elfutottak. Legalábbis mi előttünk ezt tették, de más szakaszokon véres öldöklés indult meg. Én szerencsére e közelharcból kimaradtam. A harci zaj elült, s mikor a köd is felszállott, akkor láttuk, hogy e harc mennyi veszteségbe került. Lőtt és szúrt sebek, s hullák kerültek a szemem elé. E harcokban súlyosan megsebesültek: Henzel Emil, Walter Vilmos kapitányok, Litomericzky János hadnagy és mások. Kissé visszavonultunk a 361-es magaslatra, ahol beástuk magunkat. Itt kezdődött egy lövészárok háború, mely eltartott október 26-ig. Kellemetlen ágyúzás háborított minket. Itt ismerkedtem meg a gránáttal, mely lövészárkainkat sokszor telibe találta. Egy ízben egy fél kilométerrel előbbre parancsolt a zászlóaljparancsnokunk, s az elhagyott lövészárkomba is gránát telitalálat robbant. Ez volt már a harmadik eset a háborúban, ahol a Végzet véletlen rendelkezése mentett meg a biztos haláltól. Később egy erdőbe kerültem szakaszom egy részével, és idegen századbeli katonákkal. Stumpf tényleges hadnagy vette át a parancsnokságot a csapat felett. Én Kursinszki zászlóssal voltam együtt a rajvonal háta mögött 5 méterrel beásva. Nappal a raj vonal háta mögött sétálgattam, s látogattam a szomszéd fedezékekben tanyázó bajtársaimat, akik Stumpf parancsnoksága alatt szintén a rajvonal közvetlen közelében voltak beásva. Nappal ugyanis nem lőttek az oroszok most, s az erdőben teljesen fedezve voltunk. De éjjel aztán veszett puskatűz volt mindkét oldalon. Az őrült lövöldözésben minden éjjel elfogyott a bakáink lőszere. De kaptunk utánpótlást. Élelemben kevesebb szerencsénk volt, mert az élelemért hátra küldött embereim veszélyes zónákon közlekedtek, s bizony sok közülük megsebesült, vagy elesett, s mi élelem nélkül maradtunk. Életveszély, éhezés, az esőzések folytán nyirkosság, átázott ruha miatt sokat szenvedtünk. De nem kevésbé volt kellemetlen a dermesztő fagy, valamint a tisztálkodás hiánya, s hozzá a tetvesedés. A bachlavai oltások eredményeként azonban a kolera nem bántotta katonáinkat. Október 26-án végre megérkezett a várva várt felváltás a 27-es ezred által. A visszavonulás sok sebesüléssel ment végbe a sürü köd védelme alatt, mely azonban a sűrűn röpködő golyóktól nem tudott megvédeni. Ezredünk úgy nézett ki, mintha agyagkatonákból állott volna. Sáros rongyokban lógó ruhája, mosdatlan, szőrös, sáros arca volt mindenkinek. Délre értünk Chyrow városába, ahol pihenőt tartottunk. Mosdóvizet keresett mindenki, de nem volt irgalom! Jött a parancs, hogy tekintet nélkül 46
