Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A chyrowi csata
a legénység állapotára, tüstént induljon az ezred Biliére, Krautwald altábornagy parancsnokság alá. Másnap innen Lawrow irányába meneteltünk. Csak ágyútüzet kaptunk messziről a menetelésünk alatt, amit nem igen vettünk fel. Azért kellett az ezredet sürgősen bevetni, mert erős orosz hadosztály igyekezett a mi 2. hadseregünknek a hátába kerülni, hogy a Przemysl körül harcoló hadseregünket visszaszorítsa a mi bekerítésünk által. Ezredünk az éldandár előtt haladt, s erőltetett menetből támadásra kellett vezényelni a Palaczinszky magaslatot elfoglalni akaró oroszok ellen. Az oroszok éppen ki akartak bontakozni, amikor ezredünk egyik zászlóalja annak oldalába került, s oly veszélyes helyzetbe sodródtak ezáltal az oroszok, hogy a Holownia-magaslatra voltak kénytelenek visszavonulni. Október 28-án kezdődött a harc a Holownia-magaslatért. Zászlóaljam tartalékban maradt, míg a többi zászlóaljak e napon elfoglalták a Holownia előtti Kopaszhegyet. E területen nagy erdőségek terültek el, csak a Kopaszhegy maradt fátlan. E harc után estefelé, egy eltévedt puskagolyó oltotta ki Muntyán Sándor kapitány életét. A chyrowi csatából felváltás folytán, kivonásunk idején útközben a műúton, a szembejövő gépkocsikról felvételeztük hiányzó öltözékünk darabjait. Én egy pár új bakancsot kaptam, mert a régi vadászcipőm lemállott rólam. A köpenyem is teljesen lerongyolódott, s kaptam egy báránybőr bekecset tiszta fehér színben. Ez hamarosan nem bizonyult célszerűnek. Október 30-án, amikor Bartsch századost megbízták, hogy a 15. századdal az oroszok jobb szárnyát támadja meg, Ő engem szakaszommal előre küldött úgy 11 óra tájban. Én szakaszommal egy földmosásban ereszkedtem le a völgybe, s ott raj vonalba állottunk. Az oroszok állásukból olyan erős puska és géppuskatüzet zúdítottak ránk, hogy azt kibírni alig lehetett az egész szakasz áldozatul adása nélkül. Kénytelen voltam a vízmosás takarásában visszavonulni a kiinduló pontra. E támadásnál én a rajvonal előtt haladtam 10 lépésnyire, s a fehér báránybőrbekecsem az orosz géppuskásoknak olyan jó célpontot mutatott, hogy egy géppuska tüze csak én rám pazarlódott. Véletlenül, szerencsére egy golyó sem talált, de én átlátva helyzetemet, visszasorakoztam a rajvonalba, hogy elvesszek a sorban, s a géppuskatüz elől meneküljek. Ez sikerült is. De pár nap múlva rá, a legényemmel cipőpasztával feketére festettem a bekecsemet. Még október 30-án Bartsch százados vezetésével újra előre vonultunk, de az erdős és szakadékos terepen igen nehezen haladtunk előre. Századosunk szokása szerint a század előtt haladtunk, Bartsch és a szakaszparancsnokok. A legénység látta, hogy a kapitánya nem fél elől menni, hát bátran ment mindig utána. 47
