Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

A komarnói ütközet

Az orosz túlerő ekként csökkent. Én sem akartam a támadásból kimaradni, és 21 lézengő 101-es bakát magamhoz gyűjtve irányt vettem a lövések irányában előre. Egész véletlenül ugyanabba az erdőbe értem, ahol pár nappal előbb tartalékban feküdtünk. Ott találtam a 23. ezred egy zászlóalját, mely szintén ezredtartalékként tartotta az erdőt megszállva. Petemek őrnagy besorozott embereimmel a 2. század III. szakaszába, mint szakaszparancsnokot. Századparancsnokom von Schönfeld kapitány, beosztott tisztje Pálffy tartalékos hadnagy volt.

Itt töltöttem az éjszakát és az egész másnapot. Összebarátkoztam a 23-as tiszti bajtársakkal, akik Sábáé bevételéről beszéltek, s most lettek a túlnyomó orosz erők ellen itt bevetve. Mondták, hogy a szerb srapnelek nagy része nem robban fel. Bezzeg az orosz srapnelek jól robbannak! Az oroszok folyton ágyúzták az erdőt. Rémes visszhangja támadt, ha egy fa törzsét kettévágta. Este 11-kor vacsorát, reggel 3 órakor reggelit hozott a konyha.

Ezen a reggelen mélységes csend uralkodott a szemközti faluban. Huszár őrjárat kikémlelte - láttam, amint óvatosan behatoltak a faluba - s jelentette, hogy nincs a faluban ellenség. Erre megindult a IV. hadtesthez tartozó 23-as és 70-es rácezred rajvonalban a falu felé, majd azon át.

Háborús szomorú kép tárult fel előttem: szanaszét a földön kézifegyverek, hátizsákok, patronok, a nagysietséggel történt visszavonulás jelei. Voltak orosz és magyar holttestek is bőven. A mi bakánk irtózás nélkül kikutatja a halott hátizsákját, kenyértarisznyáját, kiveszi a

Osztrák-magyar gyalogság pihenőben a keleti fronton

35