Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A rohatyni csata
az ezredhez, hogy én a srapneltüzben elestem. Ha nincs az a fedezékem, én is itt hagytam volna ezt az ámyékvilágot! A sors másként akarta! A vasúti sínekhez jutottam újra. Az őrház takarásában a kútnál sok katona verődött össze, voltak vagy százan. Tolakodtak, hogy a kút hús vizével hűsítsék a mellüket. Bizony mindannyian ki voltunk fulladva a vad futástól. Figyelmeztettem a katonákat, hogy a tüzérség biztosan ide fog lőni, itt ne maradjanak, s az ott sereglő vagy harminc 101-est magam mellé véve, vezettem tovább csapatomat. Alig mentünk vagy 200 lépésnyire a kúttól, máris 4 srapnel robbant a kút körül tolongó tömeg feje felett.- Mondtam fiúk ugye, hogy menjünk! Örültek a bakák a szerencsének, hogy velem hozta őket össze a sors. Knyihimice falunak tartottam. Odáig kis csapatom 110 főre szaporodott a szétszaladó 101-esekből. Este a majorban almát találtunk a fákon, ezt vacsoráztuk az izgalmas nap után, s nagyot aludtunk rá. Reggel az arra haladó 17-es honvédekhez csatlakoztam, s meneteltünk Knyihimicén át délnyugati irányban. Délre Chodorow városába értünk, mely tele volt különböző ezredhez tartozó katonákkal. Mindegyik az ezredét kereste. A katonai konyhák illatos gulyás szagot terjesztettek. Már harmadik napja nem kaptunk enni. Sajnos ezek nem a mi részünkre főztek, s menetelhettünk tovább. A város másik végén Erdélyi Zoli hadnagy barátomat találtam százharminc 101-essel. Letelepedtünk, s miután én a hadosztály sütödéjéből kenyeret szereztem, megebédeltünk. A jó napsütésben le a bakanccsal, s sütkéreztünk. Este a konyháink is megjöttek, s számunk 1300-ra növekedett. Bergauer főhadnagy vette át az egész felett a parancsnokságot. Együtt volt az ezred nagy része, s a tegnapi vereség demoralizáló hatása teljesen megszűnt. Átestünk az első tűzkeresztségen! Részletesen írtam le az eseményeket a nagy vereséggel végződött rohatyni csatáról, hogy az olvasó lássa: nem a katonák gyávasága, hanem hadvezetőségünk tapasztalatlansága volt a vereség oka, melyhez még hozzájárult az oroszoknak a japán háborúban szerzett tapasztalata is. A vereség nagy riadalmat okozott ugyan, de a veszteség hála Istennek nem volt olyan nagy, mint a rémhírek terjesztették. Itt terjedtek el a hírek, hogy ezredesünket elfogták, Oschcsedál kapitányt lelőttek, szemét a kozákok kiszúrták, Jakus és Macher hadnagyok elestek, s az egész 2. század elveszett. Bergauer főhadnagy este 7 órakor tovább vezette a visszavonuló ezredet Bereznyica irányába, s Chodorowot átengedtük a másnap reggel már megérkezett oroszoknak. Az éjjelt a mezőn töltöttük, aludni nem lehetett, mert az eső bőrig áztatott minket, és a földre lefeküdni nem lehetett. 24
